TY - BOOK AU - Fehér, Bence TI - A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye T3 - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai, ISSN 2677-0261 ; 12.. PB - Magyarságkutató Intézet CY - Budapest PY - 2020 SP - 508 SN - 9786156117106 UR - https://m2.mtmt.hu/api/publication/31621413 ID - 31621413 N1 - Lektorálta: Kovács Péter Nyelvi lektorok: Ferenczi Gábor, H. Tóth Tibor, Tóth Attila AB - Magyarországon több olyan kötet látott már napvilágot, amely a magyar (székely) rovásírás szövegemlékeinek gyűjteményét célozta meg, de eddig mind messze van a teljeskörűségtől. Ráadásul ahogy telik az idő, egyre több olyan írásos emléket ismerünk ugyanis, amely a magyarsággal rokon kultúrához tartozik, de úgy tudjuk, hogy nem magyar, végképp nem székely írás. Nyelvük és tartalmuk jórészt megfejtetlen, illetve négy-öt egymással vetélkedő megfejtésük is ismert a tudományos világban: az igazit, a helyeset pedig valószínűleg még nem ismerjük. A néphez, kultúrához tartozásukat valamennyire ismerjük: az avar birodalomhoz köthetők, vagy pedig még régebbi keleti népekhez. Meggyőződésünk tehát, hogy egy modern rovásíráskorpusz csak akkor lehet időtálló, szakmailag sikeres, ha nem szorítkozik a bizonyítottan magyar/székely rovásírásra, hanem tágabb kitekintésben a Kárpát-medencei rovásírások teljes gyűjteményét tartalmazza. Erre teszünk most kísérletet gyűjteményünkkel, amely nyilván távol van a tökéletességtől (mint egy kialakulóban levő tudományágnál elkerülhetetlen), de talán tudott okulni a megelőző művek hiányosságaiból. A most megjelenő anyag egyelőre csak a munka egyik fele: a feliratos anyagot tartalmazza, illetve a korai időszakban a kéziratos anyagot is. Ezt a megoldást kellett választanunk, különben a mű megjelenésére indokolatlanul sokat kellene várni: fontosabbnak gondoljuk, hogy a többé-kevésbé egységben értelmezhető feliratos anyag most napvilágot lásson. LA - Hungarian DB - MTMT ER - TY - CHAP AU - Szentgyörgyi, Rudolf ED - Fehér, Bence ED - Ferenczi, Gábor TI - Rovásemlékeink és a magyar nyelvtörténetírás T2 - Ősi írásaink PB - Magyarságkutató Intézet CY - Budapest SN - 9786156117144 T3 - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai, ISSN 2677-0261 ; 16. PY - 2020 SP - 259 EP - 275 PG - 17 UR - https://m2.mtmt.hu/api/publication/31893310 ID - 31893310 AB - A magyar nyelv történetének közvetlen forrásai közé tartoznak rovásírásos nyelvemlékeink is. A magyar nyelvtörténetírás azonban hagyományosan nem számol velük, a 20. század kiváló magyar nyelvtörténészeinek többsége egyfajta szakmai szkepszissel viseltetett e forrásokkal szemben. A legutóbbi nyelvtörténeti kézikönyvek (MNyt., MNytKk.) ugyanakkor – ha nem is rendszertörténeti fejezeteikben – már tartalmaznak a rovásírásos emlékekre vonatkozó (általános) ismereteket. Már a nyelvemlékcsoport tipológiai besorolása sem problémamentes, ennek feloldására javasoljuk a (rovásírásos) feliratemlék megnevezést. A tanulmány igyekszik feltárni a magyar nyelvtörténészek részéről megnyilvánuló általános szkepszis lehetséges okait, s megkísérli, hogy válaszokat is adjon. Ezek: az esetleges bizonytalan olvasat, több megfejtés lehetősége, a nyelvemlékek jellemzően rövid terjedelme, többségükben kései emlékek, melyekkel párhuzamosan már vannak (jóval hosszabb szövegű, latin betűs) szöveg-, majd kódexemlékeink. Megállapíthatjuk ugyanakkor, hogy a nyelvemlékek nyelvtörténeti értékét mindenekelőtt az általuk képviselt nyelvi anyag tanúságtétele határozza meg. Erre – kiragadott példaként – a viszonylag késeinek tartott Székelydályai rovásemlék (1400 k.) áldozócsütörtök szavát említjük, mely az egyházi műszó első és egyetlen előfordulása a középkori magyar nyelvű írásbeliségben. Belőle vonódik el jelentéstapadással a kódexeinkből jól ismert áldozó szóalak (’áldozócsütörtök’ jelentésben). Néhány további példát említünk a rovásemlékek lehetséges hasznosíthatóságára a magyar nyelvtörténetírásban. A Bodrog-alsóbűi fúvóka (900 k.) feliratának jelentősége, hogy ez az első lejegyzett magyar igealak. Ezen túlmenően a nyelvemléken olvasható ige töve dokumentálja a fúj igének eddig csupán rekonstrukcióval kikövetkeztetett korábbi tőalakját: fuβ- (fuw-). A fenti igealak feltételes módjának jele hangrendileg illeszkedik. Ez a jelenség az irodalmi igényű középkori egyházi írásbeliségben és a mai magyar sztenderd nyelvhasználatban egyaránt idegen, beszélt nyelvi, illetve nyelvjárási jelenségnek számít (ma általánosan nyelvhelyességi hibának szokás tartani). A Bodrog-alsóbűi fúvóka fuβnȧÇk (’fújnék’) igealakja az első adata ennek a beszélt nyelvi, illetve nyelvjárási jelenségnek, melyet csak több mint félezer évre rá követ újabb előfordulás. A Vargyasi rovásírásos emlék fioγ (’fiú’) szava ugyancsak visszaigazolja az eddig bizonytalanság övezte rekonstrukciót, e korai alakból pedig egyúttal megnyugtatóan érkezünk el a szó mai formájáig: fioγ > fio² > fiú. A tanulmány végén összefoglaljuk a rovásírásos emlékeinkre vonatkozó nyelvtörténeti kutatói feladatokat. Mindenekelőtt szükség van a még bizonytalan olvasatok tisztázására. Ezután célszerűnek látszanék elkészíteni ómagyar rovásemlékeink kritikai kiadását. Ezt követheti a nyelvemlékek szisztematikus nyelvtörténeti feldolgozása. Csak ezután kerülhet sor a rovásírásos nyelvemlékek nyelvtörténeti anyagának az elkövetkező (esetleg már készülő, vö. Új magyar etimológiai szótár) összefoglaló kézikönyvekbe, etimológiai és nyelvtörténeti szótárakba való beépítésére. LA - Hungarian DB - MTMT ER - TY - CHAP AU - Fehér, Bence ED - Fehér, Bence ED - Kovács, Péter TI - Egy avar kori rovásírásos felirat Aquincum–Szőlő utcából. az ószláv nyelv korai emléke TS - az ószláv nyelv korai emléke T2 - Felirattani kutatások 2018-ban PB - Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület CY - Budapest SN - 9786155702037 T3 - TITE Könyvek, ISSN 2063-5753 ; 13. T3 - Studia Epigraphica Pannonica, ISSN 2559-8805 ; 10. PY - 2019 SP - 16 EP - 22 PG - 7 UR - https://m2.mtmt.hu/api/publication/30645907 ID - 30645907 LA - Hungarian DB - MTMT ER -