@book{MTMT:31621413,
	title = {A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/31621413},
	isbn = {9786156117106},
	author = {Fehér, Bence},
	publisher = {Magyarságkutató Intézet},
	unique-id = {31621413},
	abstract = {Magyarországon több olyan kötet látott már napvilágot, amely a magyar (székely) rovásírás szövegemlékeinek gyűjteményét célozta meg, de eddig mind messze van a teljeskörűségtől. Ráadásul ahogy telik az idő, egyre több olyan írásos emléket ismerünk ugyanis, amely a magyarsággal rokon kultúrához tartozik, de úgy tudjuk, hogy nem magyar, végképp nem székely írás. Nyelvük és tartalmuk jórészt megfejtetlen, illetve négy-öt egymással vetélkedő megfejtésük is ismert a tudományos világban: az igazit, a helyeset pedig valószínűleg még nem ismerjük. A néphez, kultúrához tartozásukat valamennyire ismerjük: az avar birodalomhoz köthetők, vagy pedig még régebbi keleti népekhez.
		
		Meggyőződésünk tehát, hogy egy modern rovásíráskorpusz csak akkor lehet időtálló, szakmailag sikeres, ha nem szorítkozik a bizonyítottan magyar/székely rovásírásra, hanem tágabb kitekintésben a Kárpát-medencei rovásírások teljes gyűjteményét tartalmazza. Erre teszünk most kísérletet gyűjteményünkkel, amely nyilván távol van a tökéletességtől (mint egy kialakulóban levő tudományágnál elkerülhetetlen), de talán tudott okulni a megelőző művek hiányosságaiból. A most megjelenő anyag egyelőre csak a munka egyik fele: a feliratos anyagot tartalmazza, illetve a korai időszakban a kéziratos anyagot is. Ezt a megoldást kellett választanunk, különben a mű megjelenésére indokolatlanul sokat kellene várni: fontosabbnak gondoljuk, hogy a többé-kevésbé egységben értelmezhető feliratos anyag most napvilágot lásson.},
	year = {2020},
	orcid-numbers = {Fehér, Bence/0000-0003-4125-4528}
}

@inbook{MTMT:31893310,
	title = {Rovásemlékeink és a magyar nyelvtörténetírás},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/31893310},
	author = {Szentgyörgyi, Rudolf},
	booktitle = {Ősi írásaink},
	unique-id = {31893310},
	abstract = {A magyar nyelv történetének közvetlen forrásai közé tartoznak
		rovásírásos nyelvemlékeink is. A magyar nyelvtörténetírás azonban hagyományosan nem számol velük, a 20. század kiváló magyar nyelvtörténészeinek többsége
		egyfajta szakmai szkepszissel viseltetett e forrásokkal szemben. A legutóbbi nyelvtörténeti kézikönyvek (MNyt., MNytKk.) ugyanakkor – ha nem is rendszertörténeti fejezeteikben – már tartalmaznak a rovásírásos emlékekre vonatkozó (általános)
		ismereteket. Már a nyelvemlékcsoport tipológiai besorolása sem problémamentes,
		ennek feloldására javasoljuk a (rovásírásos) feliratemlék megnevezést.
		A tanulmány igyekszik feltárni a magyar nyelvtörténészek részéről megnyilvánuló általános szkepszis lehetséges okait, s megkísérli, hogy válaszokat
		is adjon. Ezek: az esetleges bizonytalan olvasat, több megfejtés lehetősége, a
		nyelvemlékek jellemzően rövid terjedelme, többségükben kései emlékek,
		melyekkel párhuzamosan már vannak (jóval hosszabb szövegű, latin betűs)
		szöveg-, majd kódexemlékeink. Megállapíthatjuk ugyanakkor, hogy a nyelvemlékek nyelvtörténeti értékét mindenekelőtt az általuk képviselt nyelvi anyag
		tanúságtétele határozza meg. Erre – kiragadott példaként – a viszonylag késeinek tartott Székelydályai rovásemlék (1400 k.) áldozócsütörtök szavát említjük, mely az egyházi műszó első és egyetlen előfordulása a középkori magyar nyelvű
		írásbeliségben. Belőle vonódik el jelentéstapadással a kódexeinkből jól ismert
		áldozó szóalak (’áldozócsütörtök’ jelentésben).
		Néhány további példát említünk a rovásemlékek lehetséges hasznosíthatóságára a magyar nyelvtörténetírásban. A Bodrog-alsóbűi fúvóka (900 k.) feliratának jelentősége, hogy ez az első lejegyzett magyar igealak. Ezen túlmenően
		a nyelvemléken olvasható ige töve dokumentálja a fúj igének eddig csupán rekonstrukcióval kikövetkeztetett korábbi tőalakját: fuβ- (fuw-).
		A fenti igealak feltételes módjának jele hangrendileg illeszkedik. Ez a jelenség az irodalmi igényű középkori egyházi írásbeliségben és a mai magyar
		sztenderd nyelvhasználatban egyaránt idegen, beszélt nyelvi, illetve nyelvjárási
		jelenségnek számít (ma általánosan nyelvhelyességi hibának szokás tartani). A
		Bodrog-alsóbűi fúvóka fuβnȧÇk (’fújnék’) igealakja az első adata ennek a beszélt
		nyelvi, illetve nyelvjárási jelenségnek, melyet csak több mint félezer évre rá követ újabb előfordulás.
		A Vargyasi rovásírásos emlék fioγ (’fiú’) szava ugyancsak visszaigazolja
		az eddig bizonytalanság övezte rekonstrukciót, e korai alakból pedig egyúttal
		megnyugtatóan érkezünk el a szó mai formájáig: fioγ > fio² > fiú.
		A tanulmány végén összefoglaljuk a rovásírásos emlékeinkre vonatkozó
		nyelvtörténeti kutatói feladatokat. Mindenekelőtt szükség van a még bizonytalan olvasatok tisztázására. Ezután célszerűnek látszanék elkészíteni ómagyar
		rovásemlékeink kritikai kiadását. Ezt követheti a nyelvemlékek szisztematikus
		nyelvtörténeti feldolgozása. Csak ezután kerülhet sor a rovásírásos nyelvemlékek nyelvtörténeti anyagának az elkövetkező (esetleg már készülő, vö. Új magyar etimológiai szótár) összefoglaló kézikönyvekbe, etimológiai és nyelvtörténeti szótárakba való beépítésére.},
	keywords = {etimológia; Bodrog-alsóbűi fúvóka; magyar nyelvtörténet; rovásemlékek; Vargyasi rovásírásos emlék},
	year = {2020},
	pages = {259-275},
	orcid-numbers = {Szentgyörgyi, Rudolf/0000-0002-3749-7087}
}

@inbook{MTMT:30645907,
	title = {Egy avar kori rovásírásos felirat Aquincum–Szőlő utcából. az ószláv nyelv korai emléke},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/30645907},
	author = {Fehér, Bence},
	booktitle = {Felirattani kutatások 2018-ban},
	unique-id = {30645907},
	year = {2019},
	pages = {16-22},
	orcid-numbers = {Fehér, Bence/0000-0003-4125-4528}
}