@article{MTMT:34279049,
	title = {Lukács, az elveszett szamarak és Caravaggio. Hévizi Ottó: A disszonancia filozófusa – a dilemmatikus Lukács című könyvéről. Budapest: Kalligram (2023)},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34279049},
	author = {Forczek, Ákos},
	journal-iso = {REPLIKA},
	journal = {REPLIKA},
	volume = {34},
	unique-id = {34279049},
	issn = {0865-8188},
	year = {2023},
	pages = {111-120},
	orcid-numbers = {Forczek, Ákos/0000-0003-3756-5411}
}

@article{MTMT:34279020,
	title = {„Rendszer és történelem egységpontján”. A Történelem és osztálytudat módszerfogalmáról},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34279020},
	author = {Forczek, Ákos},
	journal-iso = {REPLIKA},
	journal = {REPLIKA},
	volume = {34},
	unique-id = {34279020},
	issn = {0865-8188},
	year = {2023},
	pages = {43-57},
	orcid-numbers = {Forczek, Ákos/0000-0003-3756-5411}
}

@article{MTMT:34421277,
	title = {A Kádár-kori zenei underground megszületése az ifjúsági sajtóban (1969–1971)},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34421277},
	author = {Wagner, Sára},
	doi = {10.32564/129.9},
	journal-iso = {REPLIKA},
	journal = {REPLIKA},
	unique-id = {34421277},
	issn = {0865-8188},
	abstract = {Az underground terminus a hatvanas évek végén jelent meg az államszocialista kulturális sajtóban, és a hetvenes évek elejétől vált a magyar zene jelzőjévé az ifjúsági sajtóban. Ez a kifejezés a progresszív rock stílusával, a nyugati ellenkultúrával és a hippimozgalommal is összefüggésben állt. Azonban a korabeli magyar zenei underground recepciójában a politikai és társadalmi vonatkozás nem jelent meg. Az alkotói és befogadói magatartás, az esztétika és a zenei tudás kérdései domináltak. Az ifjúsági sajtó az underground szót zenei vonatkozásban használta, és a korabeli zeneszociológiai írásokban is hangsúlyt kapó irányelveknek megfelelően alakította ki a fogalom jelentését. A következő tanulmány a magyar underground zenei recepcióját vizsgálja az 1969 és 1973 közötti időszakban, amikor is egymással összefüggő paradigmaváltások követték egymást nemcsak az ifjúsági kultúrában és a zenei életben, de a kultúrpolitikában és a tudományban is. Ez a változás pedig megnyilvánult a kulturális sajtódiskurzusban. Az írás feltárja azt a kulturális sajtóban publikált, korabeli zeneszociológiai írásokon is átütő művelődéspolitikai és zenetörténeti kontextust, amelyben a kifejezés megjelent, és amely meghatározhatta a köré épülő zenei-esztétikai jelentésmezőt. Bemutatja a terminus korai használatát, a hozzá kötődő kulturális konnotációkat és a Kádár-kori zenei underground keletkezéstörténetét. A teljesség igényével a hetvenes évek fordulójának ifjúsági sajtójában azokat a forrásokat vizsgálja, amelyekben a kifejezés megjelent.},
	keywords = {Underground; ifjúsági kultúra; progresszív rock; ifjúsági sajtó; sajtódiskurzus},
	year = {2023},
	pages = {191-217}
}

@article{MTMT:34421223,
	title = {A jog fegyelmező ereje és ellenállási stratégiák. Lakhatási szegénységben élők és a jog},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34421223},
	author = {Tóth, Fruzsina Rozina},
	doi = {10.32564/129.8},
	journal-iso = {REPLIKA},
	journal = {REPLIKA},
	unique-id = {34421223},
	issn = {0865-8188},
	abstract = {Azokban az esetekben, amikor egy önkormányzati vagy állami bérlakásban, lakhatási szegénységben élő embert a kilakoltatás veszélye fenyeget, akkor egy olyan, hatalmi értelemben aszimmetrikus helyzetben találja magát, amiben a másik fél minden szempontból erősebb helyzetben van, a tét pedig nem kisebb, mint az egyik legelemibb egzisztenciális szükséglet, a lakhatás. A tanulmányban Michel Foucault hatalomelméletén, valamint a kritikai jogelméleten és kulturalista jogtudati megközelítéseken keresztül azt vizsgálom, hogy milyen hatalmi dinamikák jelennek meg a kilakoltatási jogi-hatalmi eljárásokban egy narratív életútinterjún keresztül. Az önkormányzati vagy állami bérlakásban élő emberek helyzete különösen kiszolgáltatott, a lakás elvesztése szinte egyenes utat jelent a hajléktalanságba. Annak megértése, hogy egy kilakoltatási, jogi eljárásban milyen módon jelenik meg a hatalom, milyen eszközökhöz nyúl, milyen stratégiát alkalmaz, illetve hogyan reagál erre az egyén, segíthet feltérképezni a magyar társadalom szövetét átszövő hatalmi dinamikákat. Célom nem az, hogy általános közvetkeztetéseket tudjak levonni, csupán annyi, hogy olyan irányokat vázoljak, amely segíthet megérteni a hatalom működését.},
	keywords = {Foucault, Michel; Michel Foucault; Foucault; ellenállás; mikrohatalom; diszkurzív felügyelet; reflektív egyén; hatalmi aszimmetria},
	year = {2023},
	pages = {165-188}
}

@article{MTMT:34421174,
	title = {Történelemhasználat és társadalomkritika Foucault-nál},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34421174},
	author = {Takács, Ádám},
	doi = {10.32564/129.7},
	journal-iso = {REPLIKA},
	journal = {REPLIKA},
	unique-id = {34421174},
	issn = {0865-8188},
	abstract = {Foucault munkáit szokás a 20. század második felének legerőteljesebb társadalomkritikai ambíciójú filozófiai vállalkozásai közé sorolni. Mint ahogy szokás, ellentétes perspektívából, szisztematikusan számonkérni rajta a valódi normatív megalapozás hiányát. E tanulmány arra vállalkozik, hogy megpróbálja összebékíteni egymással e két egymást kizárni látszó szempontot. Igyekszem egyrészről bemutatni, hogy a jelen „diagnosztikus kritikája” Foucault-nál a történelem olyan használatán nyugszik, amelyet nem határoz meg a fejlődés vagy haladás semmilyen teleologikus ideája, vagy olyan társadalmi gyakorlatokra való hivatkozás, amelyek keretet biztosíthatnak egy közvetlen normatív megalapozás számára. Megközelítése ebben az értelemben szemben áll a marxizmus és a kritikai elmélet legtöbb válfajával. Másrészről amellett érvelek majd, hogy a történeti meghatározatlanságok ilyen típusú játékba hozása nem zárja ki, csak átalakítja – limitálja, lokalizálja, individualizálja – a társadalomkritikai megközelítés erőterét. Ebben a keretben fogom elemezni Foucaultnak az alávetett tudások „felszabadítására” irányuló kritikai törekvéseit, valamint a „politikai szubjektiváció” idekapcsolódó fogalmát, amely azok érintettségén nyugszik, akik tevékenyen részt vállalnak egy adott társadalmi küzdelemben.},
	keywords = {Foucault, Michel; történelemfilozófia; Michel Foucault; Foucault; kritikai elmélet; normativitás; szubjektiváció},
	year = {2023},
	pages = {147-163}
}

@article{MTMT:34421155,
	title = {Hogyan lehetséges nézni az ordoliberalizmust foucault-i távlatban?},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34421155},
	author = {Losoncz, Alpár},
	doi = {10.32564/129.6},
	journal-iso = {REPLIKA},
	journal = {REPLIKA},
	unique-id = {34421155},
	issn = {0865-8188},
	abstract = {Az ordoliberalizmus értelmezése fontos helyet foglal el Foucault gondolkodásmódjában, és általa megmutatható, hogy milyen irányba mozdult el reflexivitása a múlt század hetvenes éveinek második felében. Ahhoz, hogy fényt derítsünk arra a tényre, hogy miért fordult a francia gondolkodó a gazdasági meghatározottságot megjelenítő, és az európai egységesülést is befolyásoló ordoliberalizmus felé, szükséges figyelembe venni: a) a politikai-gazdaságtan különleges helyét a modernség történetében; b) a liberális naturalizmus gyengeségeit; c) az igazság „politikai gazdaságtanát”, és az igazság piaci determináltságát; d) az észszerűség variabilitásának dinamikáját a kormányozhatóság szempontjából. Foucault magas polcra helyezi az ordoliberalizmust, mert úgy látja, hogy meghatározott operacionális válaszokat ad azokra a kérdésekre, amelyek foglalkoztatták őt, így azokra, amelyek a modernség („Nyugat”) kettős vonatkozásrendszerére utaltak – a modernség egyszerre képes „individualizációt”, és „totalizációt” szorgalmazni. Ezenkívül a kormányozhatóság gazdasági nyomatékú ordoliberális alakzata a piacot az igazságpolitika kontextusában juttatja érvényre. Ugyanakkor, Foucault eljárása, amely egyszerre reagál az erőszakteli nyugatnémet politikai helyzetre, és követi gondolkodásának belső logikáját, problémákkal jár együtt. Milyen következménnyekkel jár ugyanis az ordoliberalizmus igazságteremtésének magasztalása a hatalom és az erőszak tolámácsolása szempontjából?},
	keywords = {Politikai gazdaságtan; hatalom; Ordoliberalism; erőszak; kormányozhatóság; igazság},
	year = {2023},
	pages = {125-146}
}

@article{MTMT:34421138,
	title = {Szegénység, liberális kormányzás és társadalmi struktúra},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34421138},
	author = {Kömüves, Dániel},
	doi = {10.32564/129.5},
	journal-iso = {REPLIKA},
	journal = {REPLIKA},
	unique-id = {34421138},
	issn = {0865-8188},
	abstract = {Tanulmányomban a társadalmi struktúra koncepcióinak történeti alakulásával és elméleti alapjaival foglalkozom. Arra keresem a választ, hogy a statisztikai apparátusok és politikai gondolkodók miként hoztak létre különböző kategóriákat a társadalmi struktúra ábrázolására a 18–19. században és ezek miként viszonyulnak – Michel Foucault fogalmai alapján – a biopolitika és a „kormányzatiság” aspektusaihoz. Példaként a korabeli Anglia társadalmának jellemzőivel foglalkozom, és az osztályszerkezet kategóriáinak kialakítására fókuszálok jelesül, hogy milyen társadalmi környezetben hozták létre ezeket, és ez milyen módon kapcsolódik a népesség kormányozhatóságának kérdéseihez. A hangsúlyt a szegénység kezelésében bekövetkezett változásokra helyezve mutatom be, hogy a kormányzatiság milyen szempontokkal szolgálhat a társadalmi struktúra elemzéséhez. Ennek bemutatásához leginkább Mitchell Dean és Polányi Károly elemzéseire támaszkodom; e két szerző gondolatai alapján szemléltetem, hogy miként alakultak át azok a szempontok, amelyek alapján a szegényeket és a társadalom egyéb különböző szegmenseit csoportokba, illetve osztályokba rendezték, s ez hogyan kapcsolódott a korabeli bérmunkás, illetve ipari munkavállalói „életforma” létrehozásához, továbbá a „liberális kormányzás” aspektusaihoz. Amellett érvelek, hogy biopolitikai struktúraelméletekként értelmezhetők azok a megközelítések, amelyek a liberális kormányzás szempontjai alapján formálódnak és a szociokulturális, illetve szocioökonómiai egyenlőtlenségeket az önszabályozó piac működési keretein belül vizsgálják.},
	keywords = {Társadalmi struktúra; Szegénység; Foucault, Michel; Polanyi; Michel Foucault; Foucault; dean; kormányzatiság; liberális kormányzás; társadalmi osztály},
	year = {2023},
	pages = {105-123}
}

@article{MTMT:34421122,
	title = {A divat bátorsága : Foucault és a relacionális materializmusra alapozott divat fogalma},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34421122},
	author = {Keszeg, Anna},
	doi = {10.32564/129.4},
	journal-iso = {REPLIKA},
	journal = {REPLIKA},
	unique-id = {34421122},
	issn = {0865-8188},
	abstract = {A Foucault-recepció a divatelmélet, a divatkutatás területén az elmúlt három évtizedben jelentős eredményeket hozott: segített abban, hogy a divatot a kormányozhatóság egyik fontos diszpozitívumaként, illetve az én technikáinak a terepeként értsük meg. A divat e fogalmai a kortárs, válságba került, a környezetre destruktívan ható iparágra már nem képesek számonkérő, megújító hatással lenni, de még leírására is kevésnek bizonyulnak. Az elmúlt évtized egyik fontos állomása a Foucault-recepcióban Thomas Lemke megközelítése, mely számonkéri a francia filozófus munkáin az új materializmus kritikáit, hogy bebizonyítsa, a relacionális materializmus mindig is jellemző volt e munkákra. A tanulmány ezt a két területet olvassa össze és arra kérdez rá, milyen divatfogalmat nyerünk a relacionális materializmus Foucault-olvasatából. Ennek a megközelítésnek már nem a kormányozhatóság, hanem a parrhészia (igazmondás) válik a központi kategóriájává. A következtetés egy, a parrhésziából kiinduló divatfogalom kritériumait tartalmazza.},
	keywords = {Divat; kormányozhatóság; racionális materializmus; parrhészia},
	year = {2023},
	pages = {87-103},
	orcid-numbers = {Keszeg, Anna/0000-0002-8720-9346}
}

@article{MTMT:34421065,
	title = {A panoptikusság Foucault hatalomelméletében},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34421065},
	author = {Kepe, Nóra},
	doi = {10.32564/129.3},
	journal-iso = {REPLIKA},
	journal = {REPLIKA},
	unique-id = {34421065},
	issn = {0865-8188},
	abstract = {Amikor a konferenciákon a Panopticon szóba kerül, a kutatók egyből unottan forgatják a szemüket – írta Gilbert Caluya már címében is posztpanoptikus társadalmat hirdető tanulmányában, több mint 10 évvel ezelőtt. A kijelentés csak rámutatott arra a folyamatra, hogy a társadalomelméletben az elmúlt évtizedek Michel Foucault hatalomelméletének, és az 1970-es években kidolgozott panoptikusság-koncepciójának meghaladásáról szóltak, amit a közösségi média megjelenése csak még inkább megerősített a kritikusok szerint. Michel Foucault hatalomelméletének máig ható relevanciáját mindazonáltal az a felismerése adja, hogy rámutatott a hatalom pszichológiaivá válására. Megállapítása szerint a hatalom napjainkban a szubjektumok megteremtésére irányul, azaz eljárásai és módszerei révén az engedelmes test mellett a hatalom számára hasznos lelkek létrehozását segíti elő önmozgásának fenntartása érdekében. Foucault eredeti szándéka szerint az új típusú hatalmat szemléltető Panopticon nem más, mint a 18. században kialakult szociokulturális rendhez, valamint az azzal együtt járó kapitalista gazdasági berendezkedéshez tartozó, önálló módszerekkel, eljárásokkal és intézményekkel rendelkező társadalomszervezési elv szimbóluma, amely az egyének megismerése által a hatalom fennmaradását biztosító identitások megteremtésére irányul – napjainkban a közösségi médián keresztül.},
	keywords = {Foucault, Michel; Michel Foucault; Foucault; panopticon; episztemológia; hatalomelmélet; panopticizmus},
	year = {2023},
	pages = {65-85}
}

@article{MTMT:34420898,
	title = {Farmakológiai biopolitikák. 1. rész: A lélek vegyészete},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34420898},
	author = {Básthy, Ágnes Jusztina and Lengyel, Zoltán},
	doi = {10.32564/129.1},
	journal-iso = {REPLIKA},
	journal = {REPLIKA},
	unique-id = {34420898},
	issn = {0865-8188},
	abstract = {Tanulmányunkban Michel Foucault és Nikolas Rose elméleti invencióinak segítségével elemezzük a pszichofarmakológia társadalmi, ezen belül biopolitikai szerepét. A jelenlegi pszichofarmakológiai rezsimnek létrejöttétől kezdve fontos, integráns része volt a társadalmi kontroll ágenseként működni. Ez a tendencia azóta is tetten érhető nemcsak a pszichiátria intézményrendszerében és gyakorlataiban, hanem a gyógyszerfejlesztési irányokban is. A neurofarmakológiai készítmények használata hosszú évek óta drasztikusan emelkedik a közepes és magas jövedelmű országokban, így a népesség egyre nagyobb részére terjed ki ez a fajta kontroll. Ezenfelül a jelenségre hosszú árnyékot vet a pszi-tudományokat, az idegtudományt, és az orvostudomány egészét átható replikációs krízis, mely csak nyomatékosítja a politikai és társadalomtudományos elemzés szükségességét. Fontos fejlemény azonban, hogy a hosszú évtizedekig politikai okokból betiltott pszichedelikus terápiák, úgy tűnik, utat törnek maguknak a tudomány fősodrába, és körvonalazhatnak alapvetően másfajta gyakorlatokat, amelyek a jogi és kulturális következményeken túl az emberi tudat tudományos megközelítését és talán magát a tudomány emberképét is átformálhatják. Ez utóbbi fordulatot is igyekeztünk kontextusba helyezni írásunkban, remélve, hogy a diskurzus tétjei latba eshetnek a magyarországi társadalomtudományokban is.},
	keywords = {MENTÁLIS ZAVAROK; biopolitika; Foucault, Michel; Pszichiátria; Michel Foucault; Foucault; pszichofarmakológia; biohatalom; Nicolas Rose; pszichedelikumok; replikációs krízis; kormányozhatóság; biomedikális modell; ethopolitikák; medikalizáció},
	year = {2023},
	pages = {11-41}
}