@article{MTMT:34724935,
	title = {Gyenge minőségű tölgy rönkökből készült lamellák kihozatali eredményei},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34724935},
	author = {Horváth, Dénes Ákos and Fehér, Sándor},
	doi = {10.17164/EK.2023.07},
	journal-iso = {ERDÉSZETTUD KÖZL},
	journal = {ERDÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK},
	volume = {13},
	unique-id = {34724935},
	issn = {2062-6711},
	abstract = {A cikk témája a gyenge minőségű fűrészrönkökből készített deszkákból kinyerhető hibátlan lamellák mennyiségi elemzése. A vizsgálatba vont nemes tölgy rönkökből 30 mm bevágási vastagságú deszkák készültek, melyekből 50 darabot elemeztünk, reprezentálva a gyenge minőségű rönkökből kinyerhető tipikus anyagminőséget. Ezek felületének 18%-át tudtuk képelemzés alapján 1. osztályú lamellaként besorolni. A fűrészáruk felületének többi része vagy valamilyen fahibát tartalmazott, vagy nem volt a hibátlan rész lamellagyártáshoz megfelelő méretű. Míg a lamellák többségének hosszúsága 0,25 és 0,50 m közötti volt, a legnagyobb részüknek a szélessége a középső kategóriába (50 mm) került. E jó minőségű lamellákra azonban kis igény mutatkozik a piacon évtizedek óta, vagy nagyon alacsony áron használnák fel parketta-alapanyagként. Célszerű volna a későbbiekben alternatív felhasználási módot találni e nem elhanyagolható anyagmennyiségnek, mint a rétegelt-ragasztott fa tartók. Így bővíthető lenne az ipari termelésben felhasznált faanyagok mennyisége és magas hozzáadott értékkel bíró termékek volnának készíthetők egy jelenleg kihasználatlan szortimentből.},
	keywords = {lamella; deszka; fűrészáru; tölgy; vizuális osztályozás},
	year = {2023},
	pages = {123-129}
}

@article{MTMT:34693920,
	title = {A tölgy-csipkéspoloska [Corythucha arcuata (Say, 1832)] rövid távú terjedését befolyásoló tényezők tölgyeseinkben},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34693920},
	author = {Eötvös, Csaba Béla and Tóth, Máté and Csókáné Hirka, Anikó and Mikó, Ágnes and Gáspár, Csaba and Paulin, Márton József and Lakatos, Ferenc and Csóka, György},
	doi = {10.17164/EK.2023.08},
	journal-iso = {ERDÉSZETTUD KÖZL},
	journal = {ERDÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK},
	volume = {13},
	unique-id = {34693920},
	issn = {2062-6711},
	abstract = {A tölgy-csipkéspoloska tömeges fellépése jelentős hatással lehet tölgyeseink egészségi állapotára, növedékére, makktermésére és a tölgyesekhez kapcsolódó közösségekre. Nagy távolságra történő terjedését elsősorban a közúti és vasúti forgalom segíti elő, míg kisebb távolságokra aktívan és passzívan egyaránt képes eljutni. Rövid távú terjedését befolyásoló tényezők lehetnek a fertőzési forrástól való távolság, az elegyesség, vagy az uralkodó szélirány. Specialista lombfogyasztókra (különösen a tápnövényt aktívan keresőkre) jellemző, hogy ha tápnövényük elegyben található meg, akkor azt nehezebben találják meg, így terjedésük lassabb, illetve korlátozott. Eredményeink azt mutatják, hogy kezdetben az utak szegélyeiben keletkeznek nagyobb fertőzési gócok, a fertőzés innen halad az állományok belseje felé. Az elegyes erdők nem képesek érdemben lassítani a C. arcuata invázióját, valamint az uralkodó széliránnyal ellentétes irányba is képes a faj terjedni.},
	keywords = {inváziós; növényevő; lombfogyasztó; erdőegészség; szél; elegyes erdő},
	year = {2023},
	pages = {131-144},
	orcid-numbers = {Paulin, Márton József/0000-0002-6164-0699; Csóka, György/0000-0001-9132-4825}
}

@article{MTMT:34575952,
	title = {Csertölgy (Quercus cerris) állományok fatermési függvénye és táblája az ERTI tartamkísérleti hálózatának adatbázisa alapján},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34575952},
	author = {Kollár, Tamás},
	doi = {10.17164/EK.2023.05},
	journal-iso = {ERDÉSZETTUD KÖZL},
	journal = {ERDÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK},
	volume = {13},
	unique-id = {34575952},
	issn = {2062-6711},
	abstract = {Csertölgy fatermési táblát a magyarországi tartamkísérleti hálózat adatai alapján 1974-ben Hajdú Gábor, majd pedig 1983-ban Kovács Ferenc publikáltak. Azóta jelentős adattömeg halmozódott fel a Soproni Egyetem – Erdészeti Tudományos Intézetének (SOE – ERTI) hosszúlejáratú fatermési és erdőnevelési tartamkísérleti hálózatának újrafelvételezéseivel. Ezen adatbázis alapján fatermési függvény és fatermési tábla készült a csertölgy fatermésének pontosabb becslése érdekében. 343 db parcella 958 digitalizált jegyzőkönyvét dolgoztuk fel, mely alapján jelentős különbségeket tapasztaltunk a korábbi táblákhoz képest. A hagyományos fatermési tábla elkészítése mellett részletesen megadjuk a számítások módját, mely alapján kiszámítható egy állomány egyedi növekedési trendje. A táblák 100%-os csertölgy elegyarányt, záródást és sűrűséget feltételezve készültek.},
	keywords = {adatbázis; csertölgy; fatermési tábla; növedék; tartamkísérleti hálózat},
	year = {2023},
	pages = {77-101}
}

@article{MTMT:34429879,
	title = {Holtfa mikroélőhelyek ugróvillás-közösségeinek vizsgálata},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34429879},
	author = {Séllei, Dániel and Tóth, Viktória and Winkler, Dániel},
	doi = {10.17164/EK.2023.06},
	journal-iso = {ERDÉSZETTUD KÖZL},
	journal = {ERDÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK},
	volume = {13},
	unique-id = {34429879},
	issn = {2062-6711},
	abstract = {Kutatásunk célja a holtfa mikrohabitatokhoz kötődő ugróvillás-közösségek vizsgálata volt. Kutatási területként a Répce menti maradvány ligeterdőt (Csáfordi-erdő, Győr-Moson-Sopron vármegye) választottuk, amelyben nagy mennyiségű álló és fekvő holtfa jelenléte jellemző. A felmérésekhez és mintavételekhez összesen 11 mikrohabitatot választottunk ki, amelyek között fekvő holtfák, dendrotelmák, kéregleválások, tőkorhadt odvak korhanya is szerepelt. A vizsgálat során összesen 1309 ugróvillás egyedet válogattunk le és határoztunk meg faj szinten. Összesen 40 fajt mutattunk ki a vizsgált mikrohabitatokból. A fajok közül három, a magyar faunára nézve új faj (Anurida granaria, Folsomia martynovae, F. cf. similis) is előkerült. A legnagyobb fajszám szerinti részaránnyal (25%) az Entomobryidae család képviseltette magát. A fajszám a vizsgált mikroélőhelyeken 1 és 21 között változott. A nagyobb fajszámú közösségek a fekvő holtfákhoz kötődtek, ezen belül pedig az előrehaladottabb stádiumban lévő, magasabb korhadási fokú holtfákhoz. Kevesebb faj kötődött a tőkorhadt fák odvainak korhanyához, míg a speciális mikroélőhelyek (élő fák leváló kérge, vízzel telt dendrotelma) csupán egy-két fajnak nyújtottak megfelelő élőhelyet.},
	keywords = {COLLEMBOLA; diverzitás; dendrotelma; fekvő holtfa; korhadási fok; ártéri erdő},
	year = {2023},
	pages = {103-122}
}

@article{MTMT:34724894,
	title = {Az erdei vadhatás és a természetes újulat térségi szintű vizsgálata az Északi-középhegységben},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34724894},
	author = {Szmorad, Ferenc and Standovár, Tibor},
	doi = {10.17164/EK.2023.04},
	journal-iso = {ERDÉSZETTUD KÖZL},
	journal = {ERDÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK},
	volume = {13},
	unique-id = {34724894},
	issn = {2062-6711},
	abstract = {Jelen tanulmány az erdei vadhatás és az újulat-jellemzők összefüggéseit vizsgálja az Északi-középhegység három tájegységében (Börzsöny, Mátra, Aggteleki-karszt), mintegy 50 000 hektáron. A közel 60 000 mintapont felmérése alapján végzett elemzések aktív gazdálkodással nem érintett erdőterületekre is kiterjednek, s az erdészeti gyakorlatban használt alapvető mutatókon (borítás, rágottság) túl az újulathiány mértékének és okának témakörét is érintik. Az eredmények mindhárom tájegységben a csülkösvad fajok erős, az újulat életképességét és mennyiségi reprezentáltságát jelentősen csökkentő hatását mutatják. Erős újulat-rágottságot a minták 58,17-76,23%-ánál tapasztaltunk, ezzel párhuzamosan az alacsony (0-0,5 m) újulatnál 46,59–54,23%, míg a magas (0,5-2,5 m) újulatnál 61,31-83,91% volt azon minták aránya, ahol a borítás az 1%-ot sem érte el. Nem paraméteres korreláció elemzéssel negatív, szignifikáns kapcsolatot találtunk a nagyvad által okozott talajbolygatás mértéke és az újulatborítás között. A vadhatás csökkentése a vágásos erdők sikeres felújítása mellett a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás elterjedése és a faanyagtermeléssel nem érintett erdők hosszú távú fenntartása szempontjából is elengedhetetlen.},
	keywords = {erdei vadhatás; csülkösvad; középhegységi erdők; újulat rágottság; újulat mennyiség},
	year = {2023},
	pages = {55-73},
	orcid-numbers = {Standovár, Tibor/0000-0002-4686-3456}
}

@article{MTMT:34724848,
	title = {A hazai erdészeti mikorrhizakutatás és eredményei – szakirodalmi áttekintés},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34724848},
	author = {Dredor, Dominik and Szmatona-Túri, Tünde},
	doi = {10.17164/EK.2023.02},
	journal-iso = {ERDÉSZETTUD KÖZL},
	journal = {ERDÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK},
	volume = {13},
	unique-id = {34724848},
	issn = {2062-6711},
	abstract = {A mikorrhiza a gombák és növények gyökere közötti szimbiózis, mely során kölcsönös tápanyagátadás valósul meg. Hét típusa közül erdészeti szempontból az ektomikorrhiza a legjelentősebb, ilyen gyökérkapcsolatban él a legtöbb állományalkotó fafajunk. Dolgozatunkban az erdészeti jelentőségű mikorrhizakutatás magyar szakirodalmát tekintjük át a XIX. századtól napjainkig. Több kutató foglalkozott a gombák fákra történő mesterséges oltásával, és szinte minden esetben pozitív eredményeket értek el. Összességében elmondható, hogy a mesterséges mikorrhizálás nagyban segítheti a fák tápanyagfelvételét, így ellenállóképességét és növekedését. Hasznos lehet új erdősítések során, azonban a nagy pontosságot igénylő, szakszerű és drága munkavégzés miatt hazánkban a jó eredmények ellenére sem terjedt el még a gyakorlatban. Jelenleg egyedül a szarvasgomba-termesztésben alkalmazzák. A mikorrhizálásnak a jövőben a klímaváltozás elleni küzdelemben és a nagyobb ellenállóképességű erdők telepítése érdekében lehet létjogosultsága.},
	keywords = {gomba; szimbiózis; csemetetermesztés; mesterséges oltás; mikorrhizálás; tápanyagfelvétel},
	year = {2023},
	pages = {21-34}
}

@article{MTMT:34520059,
	title = {A közönséges gyertyán (Carpinus betulus L.) jelenlegi helyzete és potenciálja az erdészetben és faiparban},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34520059},
	author = {Fodor, Fanni and Mertl, Tamás},
	doi = {10.17164/EK.2023.03},
	journal-iso = {ERDÉSZETTUD KÖZL},
	journal = {ERDÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK},
	volume = {13},
	unique-id = {34520059},
	issn = {2062-6711},
	abstract = {Jelen kutatásban irodalmi feldolgozást nyújtottunk a közönséges gyertyánról, mely egy őshonos, számos kedvező tulajdonsággal is rendelkező, nem elhanyagolható fakitermelési lehetőséget nyújtó, de iparban kevésbé hasznosított fafaj. Megállapítottuk, hogy habár a faanyaga természetes formájában nem tartós, ugyanakkor az egyik legsűrűbb, legkeményebb, és legkopásállóbb fafaj Európában. Kedvezőtlen tulajdonságai miatt többnyire tűzifaként hasznosul. Beltéri felhasználási területeit új használati eszközökkel, burkolati elemekkel, és dekorációs elemekkel lehetne bővíteni, emellett különböző, környezetbarát famodifikációs eljárásokkal egy sokkal tartósabb és ellenállóbb faanyag kapható, melynek színét a kezelési beállítások variálásával alakíthatjuk a felhasználó igényeire. Ez az anyag felhasználható kültéri fatermékekhez, de akár építészeti célú alkalmazásra is. A gyertyán hazánkban középtávon stabilan rendelkezésre áll, és lehetőséget nyújthat tartós fatermékek előállítására, amennyiben meglenne rá a feldolgozó és a fizetőképes kereslet a hatékony szállítási távolságon belül. A kutatás végén a megállapításokat egy Gyengeségek-Erősségek-Lehetőségek-Veszélyek elemzéssel összegeztük.},
	keywords = {Carpinus betulus; gyertyán; hozam prognózis; faanyagvizsgálatok; famódosítás},
	year = {2023},
	pages = {35-53},
	orcid-numbers = {Fodor, Fanni/0000-0002-2327-5328}
}

@article{MTMT:34084698,
	title = {A tavaszi hernyóbiomassza becslése lomberdőkben hosszú távú fénycsapda adatsorok alapján – Mit fognak enni az énekesmadár-fiókák?},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34084698},
	author = {Eötvös, Csaba Béla and Csókáné Hirka, Anikó and Gimesi, László and Lövei, Gábor and Gáspár, Csaba and Csóka, György},
	doi = {10.17164/EK.2023.01},
	journal-iso = {ERDÉSZETTUD KÖZL},
	journal = {ERDÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK},
	volume = {13},
	unique-id = {34084698},
	issn = {2062-6711},
	abstract = {Számos, nemrégiben megjelent tanulmány változatos élőhelyek ízeltlábú diverzitásának, biomasszájának és egyedszámának ijesztő mértékű csökkenéséről számolt be. Ennek az ökológiai vonatkozása jelentős lehet, hiszen ezen szervezetek más élőlényeknek fontos táplálékául szolgálnak. Az Erdészeti Fénycsapda Hálózat adatait használtuk annak megállapítására, hogy a tavaszi hernyó biomassza hosszútávú (23-58 év) változása mutat-e csökkenő trendet tölgy dominálta erdeinkben. 6 helyszín 43 nagylepke fajára (hernyóik a madarak számára megfelelő táplálékok) vonatkozó adatait használtuk az elérhető hernyó biomassza becsléséhez. Az idősorok elemzése erős fluktuációt mutat évről évre, és összességében inkább növekvő, mint csökkenő trendet találtunk. Erdőegészségügyi vonatkozásokat figyelembe véve ez a biomassza növekedés fokozott lombfogyasztással jár, így negatív hatása lehet. Elmondhatjuk, hogy azok a nagylepke fajok, melyek hernyói tavasszal fejlődnek, az elmúlt évtizedekben nem fogyatkoztak meg. Egyes fajok hernyóinak becsült biomassza-növekedése az erdőegészségre negatívan, azonban a madarak fészkelési sikerességére pozitívan hathat.},
	keywords = {lombhullató erdő; ízeltlábú egyedszám; tömegesség; rovarevő; hosszú távú trend; fénycsapda},
	year = {2023},
	pages = {5-20},
	orcid-numbers = {Csóka, György/0000-0001-9132-4825}
}

@article{MTMT:34050551,
	title = {Az Aceria fraxiniflora (Felt) (Acari: Eriophyoidea) gyors terjeszkedése és jelenleg ismert előfordulásai Magyarországon},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34050551},
	author = {Korda, Márton and Ripka, Géza and Csókáné Hirka, Anikó and Csóka, György},
	doi = {10.17164/EK.2022.08},
	journal-iso = {ERDÉSZETTUD KÖZL},
	journal = {ERDÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK},
	volume = {12},
	unique-id = {34050551},
	issn = {2062-6711},
	abstract = {A mikroszkopikus méretű gubacsatkák lágyszárú és fás szárú növények hajtásán, levelén, virágán és termésén élősködnek. Tápnövényeik nagyobb része a fás szárúak közül kerül ki. A közelmúltban amerikai kőrisen (Fraxinus pennsylvanica) megtalált Aceria fraxiniflora gubacsatka faj gyors terjedése szembetűnővé vált hazánkban. A jelenség vizsgálata során összesen tizenhét megyében, a főváros öt budai és kilenc pesti kerületében sikerült bizonyítani a faj jelenlétét. A felmérés során a faj gubacsai – Európában először – előkerültek a fehér kőrisről (F. americana) is. Az atkák szívogatásával érintett fákon a virágok, illetve termések gubacsosodásának mértéke potenciálisan felveti az inváziós amerikai kőris spontán terjedésének visszaesését is.},
	keywords = {özönnövény; gubacsatka; amerikai kőris; inváziós faj; passzív terjeszkedés},
	year = {2022},
	pages = {121-128},
	orcid-numbers = {Csóka, György/0000-0001-9132-4825}
}

@article{MTMT:34050512,
	title = {Különböző fafajok juvenilis korhatárának meghatározása matematikai modell segítségével},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34050512},
	author = {Báder, Mátyás and Komán, Huba},
	doi = {10.17164/EK.2022.07},
	journal-iso = {ERDÉSZETTUD KÖZL},
	journal = {ERDÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK},
	volume = {12},
	unique-id = {34050512},
	issn = {2062-6711},
	abstract = {A fatest növekedése során a bél körül kialakuló, ún. juvenilisfa határának ismerete fontos mind a faanyagszámos tulajdonságának laboratóriumi vizsgálata, mind felhasználása tekintetében. A tanulmány az alkalmazott függvény megfelelőségének igazolásán kívül két fafaj rosthosszúsági értékeire is hiánypótló ismereteket ad. A kutatásba bevont juharlevelű platán (Platanus × hybrida Brot.) és japánakác (Styphnolobium japonicum (L.) Schott) fafajok rosthosszúsági értékeire illesztett telítődési függvény jól modellezi a rosthosszúság éves növekedési ütemét, segítségével megállapítható a juvenilis kor határa. A függvény megfelelőségét a magas determinációs együtthatók mindkét fafajnál alátámasztják. Juharlevelű platán esetében a juvenilisfa és az érettfa határa 15 év, míg japánakácnál 18 év. Ezek az értékek nem szélsőségesek a különböző fafajok ismert értékeit tekintve. A juharlevelű platán kezdeti és végső rosthosszúsági értékei 1 és 2 mm közöttiek, közel másfélszer nagyobbak, mint a japánakácé.},
	keywords = {juharlevelű platán; japánakác; rosthosszúság; juvenilisfa},
	year = {2022},
	pages = {113-119},
	orcid-numbers = {Báder, Mátyás/0000-0002-1242-7664}
}