@inbook{MTMT:31819001,
	title = {Life reform and the new body concept of the art of movement.},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/31819001},
	author = {Balogh, Janka and Németh, András},
	booktitle = {Education and the Body in Europe (1900 - 1950): Movements, public health, pedagogical rules and cultural ideas},
	unique-id = {31819001},
	year = {2021},
	pages = {41-59},
	orcid-numbers = {Németh, András/0000-0001-9770-9830}
}

@article{MTMT:31317439,
	title = {Tánc a kozmosszal a Monte Veritán 1913-1917 között},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/31317439},
	author = {Balogh, Janka},
	journal-iso = {TÁNCTUD KÖZL},
	journal = {TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK},
	volume = {19},
	unique-id = {31317439},
	issn = {2060-7148},
	year = {2019},
	pages = {5-14}
}

@article{MTMT:31317435,
	title = {A mozdulatművészet kapcsolata a 20. század első felének emancipációs törekvéseivel Magyarországon},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/31317435},
	author = {Fenyves, Márk and Balogh, Janka},
	journal-iso = {TÁNCTUD KÖZL},
	journal = {TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK},
	volume = {19},
	unique-id = {31317435},
	issn = {2060-7148},
	year = {2019},
	pages = {82-91}
}

@{MTMT:31316972,
	title = {Open spaces in nature as alternative sides for educating dancers},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/31316972},
	author = {Balogh, Janka},
	booktitle = {ISCHE 41 – Spaces and Places of Education – Book of Abstracts},
	unique-id = {31316972},
	year = {2019},
	pages = {190-191}
}

@CONFERENCE{MTMT:30447624,
	title = {Nature as quasi teacher: the effect of space in the natural environment on the dancer’s mind},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/30447624},
	author = {Balogh, Janka and Németh, András},
	booktitle = {Education and Nature},
	unique-id = {30447624},
	abstract = {Placed among designated paths and rules, living under the control and discipline of a society governed by rationality (Adorno, Horkheimer, Elias, Foucault), where certain human senses relevant in experiencing the world have been pushed into the background, the modern man has an altered relationship with his own body. The contrast of the two worlds appears as a problem for the individual of modern civilization that has moved away from nature, so he makes efforts (Gehlen’s „drive surplus“) in the reality of everyday life to process this problem by integrating it into his routine with the help of abstract reasoning.
		In the early 20th century, the community of Monte Veritá was a scene of central importance
		for the life reform movement, which sought to counterbalance the negative social effects of
		industrialization and find new solutions for the conduct of life. Their ideal was a symbiotic
		relationship with nature, and the related cult of the free body played a significant role in
		establishing a new attitude to the human body and also in the development of modern dance.
		The dancing body became the major medium of corporeal modernism, which dynamically
		synthesized the dominant life reform elements, the philosophical, psychological, social and
		political ideas of the age as well as the elements of its new religion, and it was related to
		other forms of art.
		Relying on comparative analysis of descriptions in dance history, my paper discusses the
		effect of life reform attitudes of the age on the dancer identity of early representatives of
		modern dance (Isadora Duncan, Rudolf Laban, Mary Wigman). It also expands upon the topic of what sources of renewal for reinterpreting the body‐space‐time dimensions were offered by experiences of liminality through dancing in a natural environment. My paper also touches on the educational implications and potentials of dancing in a natural environment as opposed to the conventional academic forms of classical ballet.},
	year = {2018},
	pages = {360-361},
	orcid-numbers = {Németh, András/0000-0001-9770-9830}
}

@{MTMT:30447410,
	title = {A reformpedagógia gyermekképe Isadora Duncan és Raymond Duncan táncpedagógiájában},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/30447410},
	author = {Balogh, Janka and Fenyves, Márk},
	booktitle = {Kutatási sokszínűség, oktatási gyakorlat és együttműködések. XVIII. Országos Neveléstudományi Konferencia. Absztraktkötet},
	unique-id = {30447410},
	abstract = {A 19. század vége felé és a 20. század első felében a gyermekekről alkotott vélekedésben kettősség érvényesült. Egyrészt a századvég racionalista pozitivista szemlélete jutott érvényre, amely az élet javításában a tudományok pozitív szerepét deklarálta. Másrészt pedig a több évszázados humanisztikus gyermekszemlélet keveredett a romantikus gyermekmítoszok narratíváiba menekülő elvágyódás gondolatával, amelyet a századvég komplex társadalmi-gazdasági változásainak mentális következményei, az életreform- és művészeti mozgalmak történései befolyásoltak. A reformpedagógiai elképzelések szorosan kapcsolódtak a kor szellemi-kulturális területeihez, a különböző életreform-törekvésekhez, és megjelentek a művészeti oktatásban is. A 20. század elején a kor új szellemű táncművészeinek pedagógiai elképzelései is reform jellegűek voltak, amelyek szembefordultak a kor szigorú, engedelmességre, pontosságra, szorgalomra és az egyéni szabadság elfojtására irányuló oktatási módszereivel. A modern kori iskolateremtők, Isadora és Raymond Duncan táncpedagógiai törekvései a reformpedagógia első szakaszára jellemző tendenciát tükrözték, amely a gyermeki individuum önállóságát, spontán önkibontakozását és szabadságát hirdette. Előadásunkban a korabeli fotográfiai hagyaték empirikus/hermeneutikai elemzésével, illetve magyar és angol nyelvű elsődleges (a Duncan-testvérek írásai) és másodlagos források (leírások, visszaemlékezések, elemzések) felhasználásával bemutatjuk a Duncan-testvérek tánciskoláinak, kísérleteinek sokszínű értékvilágát, romantikus, humanista, gyermekközpontú táncpedagógiai nevelési módszerüket. Isadora nem hagyományos értelemben vett tánctechnikát adott át, hanem olyan, személyes tudásra alapozott, forma nélküli tartalmat oktatott, amely a test tudatos ellazítására, fizikai és lelki energiák összekapcsolására és felszabadítására irányult. Raymond sajátos táncpedagógiai elképzelése a megértésről, értelmezésről, a tanári szerep háttérbe viteléről, a mutatás-értelmezés-gyakorlat hangsúlyaival tovább árnyalja ezt a duncanista képet. A Raymond-féle nizzai, párizsi együtt élő művészközösség (kommuna) gyermeknevelési elvei és szokásai kiváló példái a kor életreform szélsőségeinek. Mindkettőjük pedagógiájának középpontjában a szuverén, alkotó, önmagát kifejezni tudó személyiség eszménye áll.},
	year = {2018},
	pages = {978-963-489-051-5}
}

@{MTMT:30447976,
	title = {A mozdulatművészet kapcsolata a 20. század első felének emancipációs törekvéseivel Magyarországon},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/30447976},
	author = {Balogh, Janka and Fenyves, Márk},
	booktitle = {Nemzetközi Tánctudományi Konferencia : Táncmûvészet és intellektualitás. Program és absztraktok:},
	unique-id = {30447976},
	abstract = {A 20. század elején olyan radikális gazdasági és politikai változások zajlottak társadalmakban világszerte, amelyek között szerepelt a női egyenjogúság, a választójog és a művelődéhez való jog érvényesítésének igénye. Előadásunkban megvizsgáljuk a mozdulatművészeti törekvések tágabb kontextusát, a magyarországi nőmozgalmakkal való összefüggéseit, és bemutatjuk azokat a jellemzőket, amelyek alapján magyar mozdulatművészet fejlődéstörténetének legitimációs szakasza egyben a női emancipáció szociális áramlatainak kulturális megjelenéseként is értelmezhető. Az életreform törekvésekben a nők által hirdetett testkultúra és táncot megújító mozdulatművészeti mozgalmak a női test újraértelmezésére tettek kísérletet. A felszabadult, autentikus és individualizált testélmény megélését hirdető, merőben új intellektuális táncszemlélet hatással volt a női szerep változásaira, és emellett a mozdulatművészet mint tanári életpálya önálló egzisztenciát biztosító kereseti lehetőséggé vált. Az első mozdulatművészeti iskolát hazánkban Dienes Valéria alapította (1912, formalizáltan 1915-1917), mely mozdulatművészeti tanárképzést is biztosított növendékeinek. Az ezt
		követő bő évtized alatt, a modern tánc szakma a maga művészetet támogató közönségével kivívta autonómiáját; hirtelen gyorsasággal számos államilag elismert magániskola jött létre, mely a táncpedagógusi pálya professzionalizálódásához vezetett. A műfaj vezető képviselői és növendékeik többnyire a (nagy)polgárság és a felsőközéposztály köreiből kerültek ki, életreform szemléletükkel egyfajta értelmiségi elitet képeztek (iskolázottság,
		nyelvtudás, ambíciók, stb.), valamint a társművészetekkel és a tudományokkal való kapcsolatuk révén társasági köreikben olyan emancipációs közösségi hálót tartottak életben, amely a magyar társadalom új, modern világának vízióját képviselte.
		
		All around the world at the beginning of the 20th century there were radical economic and social changes in the making which included the vindication of women’s equality, elective franchise and the right to culture. In this presentation we are observing the wider context of efforts in the Art of Movement, its connections to the Hungarian feminist movement, and aim to present the characteristics which allow us to interpret the legitimation period of Hungarian Art of Movement as the cultural manifestation for social trends of emancipation.
		In life-reform efforts, Art of Movement ambitions in renewing body-culture and dance were propagated by women who attempted to re-define the female body. The entirely new intellectual view on dance which fostered degage, authentic and individualised cognition of the body had an impact on the way female roles changed and teaching Art of Movement became a professional career which provided self-sufficient existence. The first school for Art of Movement in Hungary was founded by Valéria Dienes (1912, formally 1915-1917) also provided teacher training to its students. During the following decade the branch of modern dance achieved its autonomy by its art-supporting audience; several state-approved private schools sprang into existence, which led to the professionalization of teachers’ careers. Leading representatives of the genre and their students came from upper middle class families, forming an intellectual elite through their life-reform views (education, knowledge of languages, ambitions etc.), as well as maintaining a network of emancipation due to their connection to related arts and science. This network embodied the vision of a modern world of Hungarian society.},
	year = {2017},
	pages = {53-53}
}

@{MTMT:30447764,
	title = {Tánc és természet – Anna Halprin táncművész életreform programja},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/30447764},
	author = {Balogh, Janka},
	booktitle = {XVII. Országos Neveléstudományi Konferencia},
	unique-id = {30447764},
	abstract = {A 20. század elején a Monte Verita kommuna központi helyszíne volt az életreform mozgalomnak, amely létformájában szimbiózis kapcsolatra törekedett a természettel, és ennek egyik alapvető megtapasztalása volt a természettel univerzális harmóniában folytatott táncmozgás. A 20. század második felében a környezetvédő mozgalmakat James Lovelocknak a földi életre vonatkozó elképzelése (Gaia hipotézis,1979) indította el. „Mentsük meg a földet, mentsük meg a közösséget” jelszavakkal számtalan törekvés
		indult el, és ezek egyikeként tekinthető Anna Halprin (1920 – ) posztmodern táncosnő által 1978-ban alapított Tamalpa Institute, amely egyfajta életreform és művészeti központ. Új egészségmodelleket kínál pszichológiai, művészeti és kommunikációs fejlesztés megvalósításával, workshopokat szervez mozgás alapú kifejező és vizuális művészet technikák oktatására, terápiás céllal is. 1985-tól évente megrendezett Circle the Earth természetben megrendezett egész napos tánc programjának mai küldetése helyreállítani
		a bolygó egészségét és békéjét a közösségi rituális tánc mágikus erejével, amelyben a résztvevők a béke megteremtéséhez egymással mély kölcsönös kapcsolatban egy magasabb erőhöz fordulnak. Napjainkban egyre inkább előtérbe kerülnek a közösségi művészeti akciók. A természetben folytatott mozgás és tánc hagyományának egyik forrásaként tekintünk a 20. század eleji mozdulatművészetre és testkultúra
		mozgalmakra. Ma elsősorban gyógyító és rekreációs céllal valósul meg a természetközeliség itthon, erdőterápiás séták és pszichodinamikus mozgásterápiák keretében, ahol a külső környezettel való közvetlen kapcsolatteremtés nem központi témája a foglalkozásoknak. Saját táncpedagógiai gyakorlatomban a természettel való empatikus tánc lehetőségeit kutatom, a kifejezőerő és a jelenlét fejlesztésére. Röviden
		beszámolok a természetben folytatott oktatási gyakorlatom tapasztalatairól, arról, hogy milyen változásokat jelent a testészlelés számára a természeti környezettel való közvetlen empatikus kapcsolat.},
	year = {2017},
	pages = {567-567}
}

@CONFERENCE{MTMT:3245228,
	title = {Fejezetek az életreform „titkos” történetéből – Gusto Gräser és a tánc.},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/3245228},
	author = {Balogh, Janka and Németh, András},
	booktitle = {REFORMPEDAGÓGIA ÉS ÉLETREFORM – ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEK, ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK.},
	doi = {10.13140/RG.2.2.32426.21448},
	unique-id = {3245228},
	abstract = {Az életreform-mozgalom egyik szellemi központja a svájci Ascona mellett alapított „Monte
		Verità” (Igazság Hegy) közössége, amelynek egyik szellemi atyja Gusto Gräser, költő, 
		művész, pacifista „mezítlábas-próféta”, az életreform által vizionált „új embertípus” (humanista, vándorló, táncos) korabeli megtestesítője. Életét vándorprófétaként saját kézzel írott költeményeit árulva és előadásokat tartva Európa különböző országaiban töltötte, melynek során számos filozófussal, művésszel, társadalom- és pedagógiai reformerrel (Rudolf Steiner, Gustav Landauer, Erich Mühsam, Alois Riehl, Ernst Horneffer, Gustav Naumann, Ferdinand Avenarius, Friedrich Naumann Georg Kerschensteiner), továbbá a reformpedagógia és német ifjúsági mozgalmak (a Wandervogel – Gustav Landauer és Gustav Wyneken, a Freideutschen Jugend – Max Hodann, Jakob Feldner) számos jelentős képviselőjével került kapcsolatba. Tanítványai közé tartozott Hermann Hesse, Gerhart Hauptmann, akiknek több művében is szerepelt. A források korai követői közé sorolják Raymond Duncan amerikai táncost, költőt és életreformert is. Életmódja, tanításai és „balabiott” tánca hatott továbbá a mozdulatművészet további jelentős személyiségeire (Rudolf von Laban és Mary Wigman), valamint a dadaista
		művészkör tagjaira (Marcel Janco, Hans Arp, Sophie Taeuber-Arp, Hugo Ball), az amerikai modern tánc különböző irányzataira, majd később a hippimozgalomra is. Az előadás kitér annak életreform-vonatkozásaira, Gräser sokszínű életművének főbb fejezeteit tekinti át, bemutatja a kortárs alternatív mozgalmakra gyakorolt hatását, továbbá táncfelfogásának a modern európai és amerikai táncművészetre gyakorolt eddig ismeretlen recepcióját.},
	year = {2017},
	pages = {17-18},
	orcid-numbers = {Németh, András/0000-0001-9770-9830}
}

@inproceedings{MTMT:30449423,
	title = {A tánc és a természet kapcsolata az empátia és a jelenlét fejlesztésében. A Táncoló természet projekt ismertetése és pedagógiai következtetések.},
	url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/30449423},
	author = {Balogh, Janka},
	booktitle = {Tánc és társadalom},
	unique-id = {30449423},
	year = {2016}
}