@article{MTMT:34753618, title = {Az oktatási célú civil-nonprofit szervezetek és az önkéntesség jellemzői a statisztikák (2010-2022) tükrében}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34753618}, author = {Sebestény, István and Bartal, Anna Mária}, doi = {10.53585/OnkSzem.2024.1.55-81}, journal-iso = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, journal = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, volume = {4}, unique-id = {34753618}, abstract = {Az 1990-es évek végéig, számbeli arányát tekintve, az oktatási alszektor a magyar civil-nonprofit szektor második legjelentősebb tevékenységi területe volt. Ekkor még úgy tűnt, hogy van esély arra, hogy az oktatási alszektoron belül kialakuljon a civil-nonprofit szervezetek olyan együttese, amely képes lesz szolgáltatói jellegű feladatok átvállalására, amivel kiegészíteni, korrigálni vagy akár helyettesíteni is tudja az állami és a piaci szektor hiányosságait ezen a területen. Tanulmányunk középpontjában az oktatási civil-nonprofit szervezetek 2010 és 2022 közötti strukturális jellemzői és az önkéntesség terén megmutatkozó változásainak az elemzése áll, különös tekintettel a válságokkal terhes 2020 és 2022 közötti időszakra. A nonprofit statisztikai adatok elemzése alapján eredményeink azt mutatták, hogy az oktatási alszektor szervezetszámbeli arányát tekintve jelentős pozícióvesztésen ment át. Noha a civil-nonprofit szektor összes bevételeiből való részesedése folyamatosan csökkent, de még így is a szervezetek felső ötödében foglalt helyet. Mind a foglalkoztatottal rendelkező szervezetek aránya, mind pedig foglalkoztatási potenciáljuk alapján a szektor középmezőnyében helyezkedett el. 2010 és 2022 között az oktatási alszektorban átlagosan jelenlévő 35000 önkéntes átlagosan 3,3 millió órát teljesített, aminek becsült értéke átlagosan számítva 4,8 milliárd forint volt. A 2022. évre vetítve a hazai önkéntes szektor 9 százalékát kitevő oktatási önkéntes az összes önkéntesek által teljesített munkaórához 6 százalékban járult hozzá, ami az összes, becsült önkéntesmunka-értékének ugyancsak 6 százalékát tette ki. Az eredmények alapján úgy véltük, hogy társadalmi beágyazottságánál fogva az oktatási alszektorban történt változásokra erős kihatással volt a közoktatás strukturális és irányítási átszervezése, az 1 százalékos felajánlást lehetővé tevő adójogi szabályozásokban bekövetkezett változások, az önkormányzati és az állampolgári "érdekvesztés", valamint forrásszegénység. Az oktatási civil-nonprofit szervezetek számára a 2020-as év abszolút mélypontot jelentett, ahonnan egy, a korábbiakat is meghaladó szintre tudtak visszapattanni, úgy a szervezetszám, a bevételnagyság, a foglalkoztatottak, mint az önkéntesek számát illetően. Ugyanakkor a 2022-es statisztikai adatok ismét az alszektor viszonylagos gyengülését mutatják.}, year = {2024}, eissn = {2786-0620}, pages = {55-81} } @article{MTMT:34742195, title = {"Gúzsba kötve táncolni" – Helyzetkép a hazai önkéntes alszektorról az Önkéntes Szemle (2021- 2023) tanulmányai és esettanulmányai alapján}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34742195}, author = {Bartal, Anna Mária and Dorner, László and Fényes, Hajnalka and Nagy, Réka and Perpék, Éva}, doi = {10.53585/OnkSzem.2024.1.3-30}, journal-iso = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, journal = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, volume = {4}, unique-id = {34742195}, abstract = {Az önkéntesség, mint társadalmi jelenség folyamatos változásban van, és a társadalmi, gazdasági változások egyik legérzékenyebb lakmuszpapírja. Az elmúlt négy évben a magyar társadalomnak és gazdaságnak három jelentős kihívással – a COVID-19 járvánnyal, az orosz-ukrán háború hatásaival és egy kezdődő gazdasági válsággal – kellett szembenéznie. E változások és következményeik – társadalmi és gazdasági beágyazottságuk révén – lecsapódtak a magyar civil-nonprofit szektor, illetve az önkéntes alszektor működésében is. Tanulmányunk célja – az Önkéntes Szemle 2021 és 2023 között megjelent tanulmányai és esettanulmányi alapján – az volt, hogy áttekintsük, a különböző válság-jelenségek milyen helyzetben érték a magyar önkéntes alszektort, illetve, hogy milyen válaszokat tudtak adni ezekre az önkénteseket is foglalkoztató civil-nonprofit szervezetek. Másrészt milyen általános és konkrét tanulsággal szolgáló kérdéseket vetettek fel – az önkéntesség gazdasági jelentősége, az epizodikus önkéntesség jelentősége, illetve az online önkéntesség térnyerése terén – e válság-jelenségek. Elemzésünk azt mutatta, hogy a COVID-19 járvány 2020-ban éppen leszálló ágban érte a magyar önkéntes alszektort, és az esettanulmányok szerint, az önkénteseket is foglalkoztató civil-nonprofit szervezeteket a pandémia nagyon egyenlőtlen helyzetben találta meg. A statisztikai adatok szerint 2022- re az önkéntes alszektor szervezetszám, az önkéntesek által ledolgozott munkaórák és az önkéntes munka becsült értéke alapján egy magasabb szintre pattant vissza. Az önkénteseket foglalkoztató szervezetek közül azok kerültek ki „nyertesen” a válsághelyzetből, amelyek reziliens válaszokat tudtak adni a szolgáltatás-váltás, az online átállás, az epizodikus önkéntesek foglalkoztatása terén. Ugyanakkor a magyar önkéntes alszektort belső strukturális, intézményi problémák, forráshiány is feszítik, amelyek a háborús és gazdasági válsággal még inkább felerősödtek. Mindezt tovább színezi, hogy a magyar nonprofit- és önkéntes-kutatások tudományos és közpolitikai reputációja jelentősen visszaesett az elmúlt tíz évben és ebből következően a pályázati és az egyéb kutatási források megszerezhetősége is számottevően csökkent. Kulcsszavak: önkéntes alszektor, önkéntesség, válság jelenségek, COVID-19 járvány, epizodikus önkéntesség, online önkéntesség}, year = {2024}, eissn = {2786-0620}, pages = {3-30} } @article{MTMT:34418306, title = {A közösséghez tartozás, az önkéntesség öröme és a kultúra vonzásában - a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa önkéntesei, a "Ragyogók" jellemzői és motivációi}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34418306}, author = {Bartal, Anna Mária}, doi = {10.53585/OnkSzem.2023.4.90-116}, journal-iso = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, journal = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, volume = {3}, unique-id = {34418306}, year = {2023}, eissn = {2786-0620}, pages = {90-116} } @article{MTMT:34127893, title = {A magyar kulturális civil-nonprofit szervezetek és az önkéntesség jellemzői a szakirodalmi elemzések és a statisztikák (2010–2021) alapján}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34127893}, author = {Laki, Ildikó and Sebestény, István and Bartal, Anna Mária}, doi = {10.53585/OnkSzem.2023.3.3-30}, journal-iso = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, journal = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, volume = {3}, unique-id = {34127893}, abstract = {A rendszerváltás után újjászülető magyar civil-nonprofit szektort a nemzetközi összehasonlító nonprofit kutatások alapvetően egy rekreációs-, sport- és kulturális szervezetek által dominált szektorként jellemezték. Ezen jelentősége ellenére a hazai kulturális civil-nonprofit alszektorról átfogó statisztikai és kutatási elemzés alig jelent meg, mivel mindezidáig a tanulmányok inkább részterületek feltárására vonatkoztak. Mindezekből következően tanulmányunkban összefoglaljuk és kritikailag vizsgáljuk azokat a statisztikai és kutatási elemzéseket, amelyek a hazai kulturális alszektorról 1997 és 2020 között napvilágot láttak. Másrészt a 2010 és 2021 közötti nonprofit statisztikai adatok másodelemzése alapján feltárjuk azokat a strukturális változásokat, amelyek a kulturális civil-nonprofit alszektorban végbementek, különös tekintettel a pandémia időszakára. Harmadrészt – pótolva a meglévő hiátust – hosszútávú idősoron mutatjuk be az önkéntesség jellemzőit és gazdasági jelentőségét a kulturális civil-nonprofit alszektorban. A szakirodalmi és statisztikai adatok elemzésével részletesen igazolni tudtuk, hogy történeti előzményeik, szervezeti formáik, tevékenységi csoportjaik, közösségi funkcióik, önkéntességre alapozott működéseik, valamint a kultúra-közvetítésében betöltött társadalmi szerepeik miatt a kulturális civil-nonprofit szervezetek a "legcivilebb" alszektort jelenítik meg. Ugyanakkor arra is rámutattunk, hogy ezen erős civil jelleg mögött az elmúlt harminc évben számottevő strukturális változások mentek végbe a domináns jogi szervezeti forma, a tevékenységi csoportok és a településtípusok vonatkozásában, amelyek árnyalják az alszektorról általánosan kialakult képet. Eredményeink alapján azt is feltártuk, hogy a kulturális civil-nonprofit szervezetek önkéntesei által teljesített munkaórák értéke a második legnagyobb gazdasági erőt képviseli a magyar civil-nonprofit szektorban, pótolva ezzel az alszektor bevételek és a foglalkoztatás terén megmutatkozó gyengeségeit. A COVID-19 járvány két évére vonatkozó elemzésünk három nem várt eredményt hozott: egyrészt a kulturális civil-nonprofit szervezetek száma a pandémia alatt nem csökkent, hanem inkább szinten tartás volt jellemző, ami az egyesület alapításoknak és a községi illetőségű szervezeteknek volt köszönhető. 2021-ben a kulturális civil-nonprofit szervezetek 85 százaléka vallott arról, hogy foglalkoztatott önkéntest (a korábbi 57 százalékos átlaghoz képest). A pandémia alatt megnőtt az alkalmi (epizodikus), de kiugróvá vált a jogviszonnyal rendelkező önkéntesek foglalkoztatása.}, year = {2023}, eissn = {2786-0620}, pages = {3-30}, orcid-numbers = {Laki, Ildikó/0000-0003-1907-7633} } @article{MTMT:34008167, title = {A formális és informális önkéntesek jellemzői a határon túli magyar fiatalok körében, 2020-ban}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34008167}, author = {Bartal, Anna Mária and Fényes, Hajnalka}, doi = {10.53585/OnkSzem.2023.2.33-60}, journal-iso = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, journal = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, volume = {3}, unique-id = {34008167}, abstract = {Tanulmányunk az első olyan elemzés, amely a felvidéki, erdélyi, vajdasági és kárpátaljai 15-29 éves magyar fiatalok reprezentatív mintáján a formális és az informális önkéntesek jellemzőinek leírására, valamint az azt befolyásoló tényezők feltárására vállalkozik. A régiónkénti részletes elemzések három kérdés megválaszolását szolgálták. Egyrészt, a határon túli önkéntes fiatalok körében a formális és informális önkéntesek megoszlása mennyiben követi az az adott országokbeli trendeket. Másrészt, a szakirodalmi elemzések alapján igazolható-e, hogy a határon túli formális önkéntes fiatalok körében is nagyobb gyakorisággal találhatók a magasabb társadalmi és gazdasági státuszú, illetve a vallásos emberek. A formális és informális aktív önkéntes fiatalokat a közösségi erőforrás hordozóinak és a közösségszervezés erőinek tekintve, harmadik kutatási kérdésünk az volt, hogy a korcsoportok közül kik jelentik a formális önkéntesek bázisát. Elemzésünket a Magyar Ifjúság Kutatás 2020 külhoni adatfelfelvételében az aktív önkéntességre és civil szervezeti kötődésre vonatkozó kérdések mentén végeztük el, kétváltozós elemzés és logisztikus regressziós modellek alkalmazásával. Eredményeink szerint a formális és informális önkéntesek megoszlásában az adott országi trendek szerinti megoszlás csak a felvidéki fiatalok körében jellemző. A többi régióban a magyar fiatalok között jóval magasabb volt a formális önkéntesek aránya, ami az önkéntes fiatalok erős szervezeti elköteleződésére utal, illetve, hogy ezek a fiatalok a határon túli ifjúsági szervezetek számára jelentős erőforrást jelenthetnek. A szakirodalomban leírtakkal összhangban adataink – a határon túli fiatalok esetében is – azt igazolták, hogy a formális önkéntesek inkább a magasabb társadalmi és gazdasági státuszúak közül kerültek ki, de ebben a vizsgált régiók között mutatkoztak kisebb különbségek. A vallásosság a kárpátaljai fiatalok formális önkéntességének esélyét növelte leginkább. Általánosságban elmondható, hogy a formális önkéntesek életkori bázisát a 19-24 éves, felsőfokú tanulmányaikat végző, főként városokban lakó fiatalok jelentik, míg az informális önkéntesek között főként a 25-29 éves fiatalokat találtuk meg. E tekintetben az erdélyi önkéntes fiatalok almintája mutatott nagyobb eltérést. A szakirodalmi leírásokkal egyetértve úgy látjuk, hogy a formális és informális önkéntesség kiegészíti egymást és az informális önkéntesek a határon túli ifjúsági szervezetek számára jó önkéntesmenedzsmenti munkával elérhető és kiaknázható erőforrásokat jelentenek.}, year = {2023}, eissn = {2786-0620}, pages = {33-60} } @article{MTMT:34008162, title = {Aktív önkéntesek a felvidéki, az erdélyi, a vajdasági és a kárpátaljai 15-29 éves magyar fiatalok körében, 2020-ban}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34008162}, author = {Morauszki, András and Bartal, Anna Mária}, doi = {10.53585/OnkSzem.2023.2.3-32}, journal-iso = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, journal = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, volume = {3}, unique-id = {34008162}, abstract = {A határon túli magyar fiatalok önkéntességének mértékéről, az önkéntesek szociodemográfiai jellemzőiről eddig egyáltalán nem álltak rendelkezésre reprezentatív kutatási adatok. Tanulmányunk célja, hogy átfogó képet adjon a Magyar Ifjúság Kutatás 2020 reprezentatív adatbázisának felhasználásával azokról – a 15-29 éves, felvidéki, erdélyi, vajdasági, illetve kárpátaljai fiatalokról, és megkülönböztető jellemzőikről –, akik a felvételt megelőző évben önkéntesek voltak. Mivel a magyarországi elemzések – a különböző szociodemográfiai mutatók mentén – lényeges különbségeket találtak az aktív önkéntesek és egyes korcsoportjai között, ezért további célként a korcsoportok szerinti elemzést is végeztünk. Adataink szerint a határon túli magyar fiatalok körében mért aktív önkéntesek aránya jelentősen és pozitív irányban tért el az adott országok teljes népességében regisztrált adatoktól. Eredményeink szerint a négy határon túli régióban az aktív önkéntesek négy különböző típusa bontakozott ki. A felvidéki magyar fiatalok körében az aktív önkéntesek egy jól körülírható csoportot alkottak és az az általános tendencia, hogy az önkéntesek inkább a magasabb társadalmi és jobb anyagi helyzetűek közül kerülnek ki, egyértelműen érvényesült körükben. Ez alapján azt valószínűsítjük, hogy esetükben az önkéntesség a jobb társadalmi státusz velejárója. Hasonló állítások fogalmazhatóak meg – főként a jobb anyagi helyzet tekintetében – az erdélyi fiatal aktív önkéntesekkel kapcsolatosan is, akiknek többsége 15-18 éves volt. Kiemelendő a 24-29 éveseknél a szülői státusz erős befolyásoló hatása az aktív önkéntessé válásra. A vajdasági aktív önkéntesek a határon túli fiatalok egy másik különleges csoportját jelenítik meg, és eredményeink alapján azt valószínűsítjük, hogy az önkéntesség a társadalmi státusz-emelkedés egyik lehetőségét kínálja e fiatalok számára. A kárpátaljai fiatalok között az aktív önkéntesek ugyancsak egy „speciális” csoportot – a leginkább 15-18 éves, közép- és felsőoktatásban tanuló, vallásos, közép és felsőfokú végzettségű anyák gyermekeit – jelenítettek meg. A korcsoport szerinti elemzések azt mutatták, hogy az aktív önkéntesek bázisát a felvidéki és a vajdasági magyar fiatalok körében a 19-29 évesek, az erdélyiek és a kárpátaljaiak esetében pedig a 15-24 évesek adják. Eredményeinktől azt várjuk, hogy a határon túli civil és ifjúsági szervezetek számára is differenciáltan meg tudjuk mutatni, hogy milyen önkéntes-bázisra számíthatnak, megtartásukban milyen tényezőket kell figyelembe venniük, illetve mely korosztályokban vannak még potenciális lehetőségek a fiatalok önkéntességbe való bevonásának.}, year = {2023}, eissn = {2786-0620}, pages = {3-32} } @misc{MTMT:33756142, title = {Az egyéni és közösségi reziliencia összefüggései}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/33756142}, author = {Kövesdi, Andrea and Bartal, Anna Mária}, unique-id = {33756142}, year = {2023}, orcid-numbers = {Kövesdi, Andrea/0000-0001-5654-6553} } @article{MTMT:33686980, title = {Kihívás és/vagy lehetőség? – Szakirodalmi ajánlások az epizodikus önkéntesek toborzásához, foglalkoztatásához és megtartásához}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/33686980}, author = {Bartal, Anna Mária}, doi = {10.53585/OnkSzem.2023.1.130-148}, journal-iso = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, journal = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, volume = {3}, unique-id = {33686980}, abstract = {A hazai önkéntes menedzsmenti tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy az önkéntesség "reflexív" stílusa egyre szembetűnőbb. A magyar önkéntes szektorban – a statisztikai adatok bizonysága szerint – a rendszeres és folyamatos önkéntességhez képest mind nagyobb arányban találunk olyan önkénteseket, akik ad hoc, egy-egy alkalommal, évente egyszer-kétszer vagy pedig rövidebb időszakra, projektekre vonódnak be. Az olyan egyszeri, általában néhány órás tevékenységre, ami vagy egy egyszerű, vagy egy speciális feladat elvégzését jelenti és nem igényel különösebb képzést, a nemzetközi szakirodalomban az epizodikus önkéntesség kifejezést használják már közel harminc éve. Magyarországon az önkéntesség differenciált megközelítését lehetővé tevő epizodikus önkéntesség értelmezése, sem az önkéntes gyakorlatban, sem a szakirodalomban még nem nyert teret. Mindezekből következően módszertani jellegű írásunknak két célja van. Egyfelől a tanulmány első részében bemutatjuk az epizodikus önkéntesség jelentését és típusait azzal a céllal, hogy a hazai szakmai és tudományos közbeszédben is elterjedjen a fogalom használata és típusainak értelmezése. Másfelől az epizodikus önkénteseket (is) foglalkoztató szervezetek menedzsmenti munkájának fejlesztéséhez kapcsolódó nemzetközi, szakirodalmi ajánlásokat ismertetjük az önkéntesek toborzása, koordinálása, motiválása, elismerése és elégedettségének mérése terén. A tanulmány egyes megállapításait ajánljuk a hazai gyakorlati szakemberek és kutatók figyelmébe.}, year = {2023}, eissn = {2786-0620}, pages = {130-148} } @article{MTMT:33526009, title = {Középtávú szükségletfelmérés eredményei a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet által támogatott ukrajnai menekültek körében}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/33526009}, author = {Bartal, Anna Mária}, doi = {10.53585/OnkSzem.2022.4.27-56}, journal-iso = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, journal = {ÖNKÉNTES SZEMLE}, volume = {2}, unique-id = {33526009}, abstract = {Az ukrajnai menekültek magyarországi fogadásának és humanitárius megsegítésének meghatározó szereplői - az állami, menekültügyi szervezetek, valamint a Katasztrófavédelem mellett - azok a civil és karitatív, humanitárius szervezetek, amelyek részt vesznek az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által kidolgozott humanitárius gyorsreagálási terv végrehajtásában is. Ezek egyike a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, amely tapasztalatai és pozíciója alapján kiemelkedik a magyar karitatív szervezetek közül ugyanis, a szervezet az Ukrajnán belüli, és az azon kívüli menekültek humanitárius segélyezésének aktív szereplője. A tanulmány célja a kapott támogatások monitorizásának, valamint azon szükségletfelmérés eredményeinek bemutatása, amelyek megalapozzák a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet középtávú támogatási programját az általa támogatott ukrán menekültek körében. A véletlen mintába bekerült 89 ukrajnai háztartásfő közös jellemzője volt, hogy többségüket olyan, zömében 30-49 éves, és 60 év feletti nők alkották, akik a vizsgálat (2022 június-július) idején házastársuk nélkül, főként kiskorú gyermekeikkel éltek egy fővárosi és egy megyeszékhelyi átmeneti szállón. Eredményeink a támogatási percepció (a kapott támogatásokról való beszámolót) szervezeti, (egyéni) szükségletek és támogatásfajták szerinti megnyilvánulásáról nyújtottak információkat. Adataink szerint két jól elkülönült szükségletstruktúra jelent meg a fővárosi és a megyeszékhelyen élő háztartásfők válaszai alapján. Fontos eredménynek tartjuk azt is, hogy a menekültek tartózkodási aspirációi szignifikánsan befolyásolták jelzett szükségleteiket. Vizsgálatunk és eredményeink hiánypótlóak, mert a magyar társadalom- és alkalmazott tudományok egyik nagy adóssága, hogy a humanitárius segélyszervezetek tevékenységével, valamint a humanitárius segélyezés módszertanának vizsgálatával alig foglalkoztak érdemben.}, year = {2022}, eissn = {2786-0620}, pages = {27-56} } @inbook{MTMT:33198875, title = {A magyar emlékezet nyomai Párizs közterein és épületein}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/33198875}, author = {Bartal, Anna Mária}, booktitle = {Magyarország-kép Franciaországban}, doi = {10.53644/MKI.MKF.2022.369}, unique-id = {33198875}, abstract = {Talán nem túlzás azt állítani, hogy a franciák, a párizsiak tudatába egy idegen nemzet, a leghatásosabban a közterek – utcák, terek, parkok – elnevezésén keresztül fészkelheti be magát. Ezért ebben a tanulmányban először azokat a magyar vonatkozású köztér-elnevezéseket – tereket, utcát, kertet és parkot – veszem számba, amelyek vagy mint lakcímek, az aktuális identitás részét képezve, vagy a mindennapi tájékozódás révén beépülhettek a párizsiak mentális térképébe. Majd a Jardin de Luxembourg környékén megfordult, vagy huzamosabb időt eltöltő magyarok – Molnár C. Páltól kezdve, a két Teleki nővéren, Ady Endrén és Radnóti Miklóson folytatva József Attiláig – lakó- és szálláshelyeit, azok történeteit mutatom be. Végezetül pedig – Brüll Berta, Bölöni György és Illyés Gyula nyomán – olyan, irodalmi-életrajzi művek alapján megjelölt párizsi helyek megismertetésével zárom a tanulmányt, amelyek leginkább csak egy szűk, Párizs és a magyar kultúra iránt érdeklődő réteg számára lehetnek ismertek. Sajnálatos módon az 1980-as évek óta sem közteret, 2010 óta pedig emléktáblát sem szenteltek olyan magyar személyiségeknek, akinek emlékét méltó módon őrizhetnénk Párizsban is – pedig nem rövid azoknak a sora, akiket a franciák is érdemesnek találhatnánk erre.}, year = {2022}, pages = {369-396} }