@article{MTMT:34226445, title = {Spontaneous Ventilation Combined with Double-Lumen Tube Intubation during Thoracic Surgery: A New Anesthesiologic Method Based on 141 Cases over Three Years}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34226445}, author = {Szabó, Zsolt and Fabó, Csongor and Szarvas, Matyas and Matuz, Mária and Oszlányi, Ádám and Farkas, Attila and Paróczai, Dóra and Lantos, Judit and Furák, József}, doi = {10.3390/jcm12206457}, journal-iso = {J CLIN MED}, journal = {JOURNAL OF CLINICAL MEDICINE}, volume = {12}, unique-id = {34226445}, abstract = {Background: Non-intubated thoracic surgery has not achieved widespread acceptance despite its potential to improve postoperative outcomes. To ensure airway safety, our institute has developed a technique combining spontaneous ventilation with double-lumen tube intubation (SVI). This study aimed to verify the feasibility and limitations of this SVI technique. Methods: For the SVI method, anesthesia induction involves fentanyl and propofol target-controlled infusion, with mivacurium administration. Bispectral index monitoring was used to ensure the optimal depth of anesthesia. Short-term muscle relaxation facilitated double-lumen tube intubation and early surgical steps. Chest opening preceded local infiltration, followed by a vagal nerve blockade to prevent the cough reflex and a paravertebral blockade for pain relief. Subsequently, the muscle relaxant was ceased. The patient underwent spontaneous breathing without coughing during surgical manipulation. Results: Between 10 March 2020 and 28 October 2022, 141 SVI surgeries were performed. Spontaneous respiration with positive end-expiratory pressure was sufficient in 65.96% (93/141) of cases, whereas 31.21% (44/141) required pressure support ventilation. Only 2.84% (4/141) of cases reversed to conventional anesthetic management, owing to technical or surgical difficulties. Results of the 141 cases: The mean maximal carbon dioxide pressure was 59.01 (34.4–92.9) mmHg, and the mean lowest oxygen saturation was 93.96% (81–100%). The mean one-lung, mechanical and spontaneous one-lung ventilation time was 74.88 (20–140), 17.55 (0–115) and 57.73 (0–130) min, respectively. Conclusions: Spontaneous ventilation with double-lumen tube intubation is safe and feasible for thoracic surgery. The mechanical one-lung ventilation time was reduced by 76.5%, and the rate of anesthetic conversion to relaxation was low (2.8%).}, year = {2023}, eissn = {2077-0383}, orcid-numbers = {Fabó, Csongor/0000-0003-4778-9523; Szarvas, Matyas/0009-0001-5779-1515; Matuz, Mária/0000-0002-7877-2399; Farkas, Attila/0000-0002-1668-3382; Furák, József/0000-0002-7224-1642} } @CONFERENCE{MTMT:34214220, title = {Polyamine catabolism and salt stress in plants}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34214220}, author = {Szepesi, Ágnes and Pálfi, Péter and Kovács, Henrietta and Köhler, Zoltán Márton and Bakacsy, László and Zsigmond, Laura}, booktitle = {3rd Plant Polyamine Research Workshop. Program and Abstracts.}, unique-id = {34214220}, year = {2023}, pages = {17-17}, orcid-numbers = {Köhler, Zoltán Márton/0000-0002-8299-105X; Bakacsy, László/0000-0003-2593-1795; Zsigmond, Laura/0000-0002-1388-1762} } @misc{MTMT:34199129, title = {Preliminary genetic results from the Sarmatians of the Carpathian Basin}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34199129}, author = {Schütz, Oszkár and Nyerki, Emil and Neparáczki, Endre and Maróti, Zoltán and Tihanyi, Balázs and Ginguta, Alexandra and Kiss P., Attila and Kovács, Bence and Maár, Kitti and Varga, Gergely István and Török, Tibor}, unique-id = {34199129}, year = {2023}, orcid-numbers = {Schütz, Oszkár/0000-0001-5521-3044; Nyerki, Emil/0000-0003-1168-763X; Neparáczki, Endre/0000-0003-3466-0368; Maróti, Zoltán/0000-0002-0515-117X; Tihanyi, Balázs/0000-0001-5124-4468; Kovács, Bence/0000-0002-4915-1462; Maár, Kitti/0000-0002-1207-6569; Varga, Gergely István/0000-0001-9073-5788; Török, Tibor/0000-0002-2128-1126} } @mastersthesis{MTMT:34126512, title = {Developing integrated optical structures, with special respect toapplications in medical diagnostics [Integrált optikai struktúrák fejlesztése, különös tekintettel az orvos-diagnosztikai alkalmazásokra]}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34126512}, author = {Petrovszki, Dániel}, doi = {10.14232/phd.11615}, publisher = {Universití of Szeged}, unique-id = {34126512}, abstract = {A PhD disszertációmban két, integrált optikai (IO) struktúrákon alapulójelölésmentes optikai bioszenzort ismertetek, amelyek feladata kórokozók –baktériumsejtek, vírusfehérjék – érzékeny, gyors kimutatása folyadékmintából,amelyek alapul szolgálhatnak klinikai gyorstesztekhez. Ezen típusú eszközökkelspecifikus, költséghatékony, felhasználóbarát, hordozható módon valósítható mega detektálás az optikai jel megváltozása által, kellő érzékenység mellett. Így agyakorlatban betegágymelletti („point-of-care”, POC) vagy otthonigyorstesztekként lehetnek potenciálisan alkalmazhatók a diagnózisfelállításához, ígéretes alternatívát nyújtva a hagyományos laboratóriumiteszteknek. Munkám során a kismennyiségű folyadékminta kezeléséhez abioszenzorokat üveghordozón létrehozott, mikrofluidikai csatornába integrálthullámvezetők formájában terveztem meg. Detektálásuk alapja, hogy ahullámvezetőben teljes visszaverődéssel terjedő fény kis távolságban, a felületközelében, behatol a szomszédos közegekbe is, ezt hívjuk evaneszcens térnek. Haa felületre kórokozó kötődik ki, megváltozhat a struktúrában terjedő fényfázisa, illetve az ki is szóródhat a környező közegbe, amely érzékelhető. Afelület előzetes biológiai felismerőelemmel történő bevonásával – pl.antitesttel – ez specifikusan is megvalósulhat. Első alkalmazásként egy olyanelektro-optikai bioszenzort kívántam elkészíteni, amely alkalmas baktériumoktestfolyadékokból való jelölésmentes, gyors, szelektív és érzékeny kimutatására.A célsejteken szóródó evaneszcens hullámok okozta fényszórás-mintázatokfeldolgozásán alapuló mérési elvének alkalmazhatóságát Escherichia colibaktériumsejtek szuszpenzióból történő kvantitatív kimutatásával demonstráltam.A bioszenzor érzékenységének növelésére a célsejtek polarizálhatóságátfelhasználó dielektroforézis jelenségét használtam fel, amely révén ahullámvezető közelébe helyezett elektródák felületén a sejtek szelektívgyűjtése, majd azok evaneszcens-tér alapuló detektálása megvalósítható volt. Abioszenzorral főként a baktériumok nemspecifikus detektálását valósítottam meg,azonban a dielektroforetikus sejtgyűjtés által, több vizsgálattal bizonyítanitudtam a méretszelektív érzékelés megvalósíthatóságát. Az eszközzel végzettmérések paramétereinek optimalizálásával elért, 10 percig tartó – a sejtgyűjtéstis magában foglaló – mérési idő gyorsnak tekinthető. A kísérleti módszerérzékenysége 10^2 CFU/ml (kolóniaformáló egység /ml) kimutatási határraljellemezhető, amely releváns érték egyes kórokozók testfolyadékokban (pl.vizeletben) fellépő koncentrációja szempontjából. Disszertációmban egy másodikalkalmazás is bemutatásra kerül, ez esetben egy miniatűrMach-Zehnder-interferométer alapú bioszenzort hoztam létre és alkalmaztamvírusfehérjék specifikus, mennyiségi kimutatására. Az interferometrikus mérésielvnek köszönhetően a célfehérjék gyors, pontos detektálása végezhető el. Azeszközzel a koronavírus (SARS-CoV-2) fertőzés potenciális neuroinvazív jellegétkívántam vizsgálni, amely szempontból a vírusfelszíni tüskefehérje vér-agy gátragyakorolt patológiás hatásai nagy jelentőséggel bírnak az elnyúló tünetekesetén. Továbbá a fertőzés bélrendszerben is tüneteket okozhat. Ennél azalkalmazásnál ezért a konkrét cél az interferométer alapuló bioszenzorral akoronavírus felületi tüskefehérje S1 alegységének az in vitro humán vér-agy gát,illetve bélhám biológiai gátrendszer modelleken való átjutási képességénekjellemzése volt. Így kísérleteket terveztünk a bioszenzorral a - kooperációspartnereink által készített biológiai gátrendszer-modelleken elvégzettpermeabilitásvizsgálatok során esetlegesen átjutott - tüskefehérjék specifikus,mennyiségi kimutatására. A specifikus detektálás elérésére az interferométermérőágának hullámvezető-felületét specifikus S1 fehérje antitesttelfunkcionalizáltam. Az optimális, stabil mérési feltételek eléréséhez azinterferométer munkapontját hőmérséklettel állítottam be. A bioszenzorralmeghatározható volt a gátrendszereken átjutott S1 fehérje mennyisége, valamintaz is megállapítható volt, hogy a kétféle gát-modellen ez eltérőnek mértékű. Abioszenzorral végzett kísérletek eredményei összhangban voltak a hagyományosimmunológiai tesztekéivel (ELISA). Az IO Mach-Zehnder interferométerbioszenzorral végzett kísérletek alapján tehát bebizonyosodott, hogy az eszközalkalmazható lehet hasonló orvosi diagnosztikai célokra, így a SARS-CoV-2 emberiszervezetre gyakorolt káros hatásainak vizsgálatához is hozzájárulhat.}, year = {2023} } @mastersthesis{MTMT:34126416, title = {Antiarrhythmic and Proarrhythmic Potential of Pharmacological Agents [Gyógyszerhatású vegyületek antiaritmiás és proritmiás hatékonysága]}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34126416}, author = {Naveed, Muhammad}, doi = {10.14232/phd.11729}, publisher = {Universití of Szeged}, unique-id = {34126416}, abstract = {Antiarrhythmic therapy in general has a problem ‘especially in the treatmentof ventricular arrhythmias’ that the compounds have proarrhythmic potentialwhich is due to the same cellular mechanism that is responsible for theirantiarrhythmic properties. Drug-induced arrhythmia can be attributed to eitherexcessive conduction slowing (e.g. with class Ia or Ic Na+ channel blockers) orexcessive prolongation of ventricular action potential duration (APD) (e.g. withclass III antiarrhythmic agents), or both. The aim of the presents study was toinvestigate the antiarrhythmic and proarrhythmic potential of somepharmacological agents. We therefore thoroughly investigated and compared thekinetics of these Na+ channel blockers to provide further experimental data andto differentiate between their antiarrhythmic and proarrhythmic properties. Inthe present study, conventional microelectrode and patch clamp techniques wereused to measure the action potential (AP) parameters and the transmembrane ioniccurrents underlying the AP, respectively. The results show that GS967 inhibitsINaP similarly to the class Ib antiarrhythmic drug mexiletine, but with higherpotency and three fold faster offset kinetics. Both GS967 and mexiletinesignificantly depressed V+max at high stimulation rates. Flecainide lengthenedAPD only at faster stimulation frequencies having cycle length (CL) shorter than500 ms and increased the APDs of early extrasystoles noticeably. Moreover,flecainide reduced V+max in the entire frequency range exhibiting much sloweroffset kinetics than mexiletine. Similarly, quinidine depressed V+maxuse-dependently showing slower offset kinetics than mexiletine. Although,quinidine slowed the restitution kinetics of APD, however, it exhibited areverse rate-dependent prolongation on APD90. In addition, acutedesethylamiodarone (DEA) administration exerted a mild but not reverserate-dependent APD90 prolongation and significant V+max inhibition at short CLs.Furthermore, cannabidiol lengthened APD90 significantly at the concentration of5 µM without changing any other AP parameter significantly. These findingssuggest that the frequency dependence, restitution kinetics and onset kineticsare important electrophysiological determinants which can discriminate Na+channel blockers with proarrhythmic and antiarrhythmic potential. Moreover, thecurrent data suggest that compounds which do not block impulse conduction atnormal heart rate and have a fast recovery such as mexiletine and GS967, can bepromising for future drug development. Also the interesting big APD lengtheningeffect on the early extrasystole observed with flecainide would be probablyuseful but the effect on sodium current at normal heart rate can be potentiallyproarrhythmic. Furthermore, the absence of an increase in dispersion ofventricular repolarization with DEA correlates with its clinically observedlower incidence of proarrhythmia. In addition, the physicians should be aware inrecognizing of the deleterious effects of compounds that affect therepolarization reserve in co-morbid or polypharmacy patient.}, year = {2023} } @mastersthesis{MTMT:34126375, title = {Investigation of the pathomechanism of uremic cardiomyopathy and the infarctsize-limiting effect of ischemic preconditioning in a rat model of chronic kidney disease [Az urémiás kardiomiopátia és a szív iszkémiás prekondícionálhatóságának vizsgálata krónikus veseelégtelenségben patkány modellben]}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34126375}, author = {Márványkövi, Fanni}, doi = {10.14232/phd.11611}, publisher = {Universití of Szeged}, unique-id = {34126375}, abstract = {Chronic kidney disease (CKD) is a public health problem affecting 1 of 10people worldwide. Interestingly, approximately 60% of patients are women in theearly stages of CKD. A common cardiovascular complication of CKD is uremiccardiomyopathy, most characterized by left ventricular hypertrophy (LVH) andfibrosis, ultimately leading to heart failure (HF). Moreover, uremiccardiomyopathy enhances the susceptibility of the heart to acute myocardialinfarction (AMI). However, the precise molecular mechanisms and the role ofsex-based differences in the development of uremic cardiomyopathy and AMI in CKDare still unclear. Therefore, novel therapeutic strategies that alleviate theseverity of uremic cardiomyopathy and AMI in CKD are urgently needed.MicroRNA-212 (miR-212) has been demonstrated previously to be a crucialregulator of pathologic LVH in pressure-overload-induced HF via regulating theforkhead box O3 (FOXO3)/calcineurin/nuclear factor of activated T-cells (NFAT)pathway. Here we aimed to investigate whether i) miR-212 and its selectedhypertrophy- and fibrosis-associated targets play a role in the development ofuremic cardiomyopathy, ii) the influence of sex on the severity of uremiccardiomyopathy and AMI, as well as the infarct size-limiting effect of ischemicpreconditioning (IPRE) in experimental CKD. CKD was induced by 5/6 nephrectomyin male and female Wistar rats. Serum and urine laboratory parameters weremeasured to verify the development of CKD 8 or 9 weeks after the operations.Transthoracic echocardiography was performed to assess cardiac function andmorphology. Cardiomyocyte hypertrophy and fibrosis were measured by histology.Left ventricular (LV) samples were collected for RT-qPCR, Western blot, andELISA measurements. The LV expressions of miR-212 and its LVH andfibrosis-associated selected targets, including FOXO3, AKT, and ERK1/2, weremeasured only in males by RT-qPCR and/or Western blot. In a subgroup of animals,hearts were perfused according to Langendorf and were subjected to 35 min globalischemia and 120 min reperfusion with or without IPRE. Then the infarct size orphosphorylated (p) and total forms of proteins related to the cardioprotectiveRISK (AKT, ERK1/2) and SAFE (STAT3) pathways were measured in the myocardialsamples by Western blot. The severity of CKD was similar in males and femalesbased on serum urea and creatinine levels. In CKD, diastolic dysfunctiondeveloped with preserved ejection fraction and increased A-type natriureticpeptide (ANP) levels in both sexes; however, males developed more severe LVHthan females. Moreover, histology showed the development of marked cardiacfibrosis only in CKD in males. The miR-212 was significantly overexpressed inthe LV samples in CKD in males. However, the LV expression of FOXO3, AMPK, andERK1/2 failed to change significantly at the mRNA or protein level.Interestingly, only the LV pAKT/AKT ratio was significantly increased in malesin CKD. Females had significantly smaller infarct sizes both in the sham and CKDgroups compared to males. In both sexes, IPRE significantly decreased theinfarct size in both the sham-operated and CKD groups. IPRE significantlyincreased the pSTAT3/STAT3 ratio in sham-operated but not in CKD animals in bothsexes. The groups had no significant differences in pAKT/AKT and pERK1/2 /ERK1/2 ratios. In summary, cardiac overexpression of miR-212 in CKD failed toaffect its previously implicated hypertrophy- and fibrosis-associated downstreamtargets in males. Thus, the molecular mechanism of the development of LVH in CKDseems to be independent of the FOXO3, ERK1/2, and AMPK in our model. The infarctsize-limiting effect of IPRE was preserved in both sexes in CKD despite the moresevere uremic cardiomyopathy in male CKD rats and the smaller infarct size infemales. Further research is needed to identify crucial molecular mechanisms inthe development of uremic cardiomyopathy and the cardioprotective effects ofIPRE in CKD.}, year = {2023}, orcid-numbers = {Márványkövi, Fanni/0000-0002-5114-1319} } @mastersthesis{MTMT:34126112, title = {Extending the role of capnography during mechanical ventilation [A kapnográfia szerepének kiterjesztése gépi lélegeztetés során]}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34126112}, author = {Korsós, Anita}, doi = {10.14232/phd.11726}, publisher = {Universití of Szeged}, unique-id = {34126112}, abstract = {Prospektív vizsgálataink során a kapnográfia kiterjesztett alkalmazásánaklehetőségeit és előnyeit mértük fel bench test segítségével, valamint egyklinikai vizsgálat során. Az in vitro tanulmányunk hátterében az áll, hogy aSARS-CoV-2, mint ismétlődő koronavírus pandémia rávilágít arra a veszélyre, amiegy magas reprodukciós képességű, nagy tömegeket érintő vírusfertűzés soránviharos gyorsasággal kialakulhat. Ebben a helyzetben egyidejűleg nagy számúsúlyos betegnek lehet szüksége lélegeztetőgéppel történő szervtámogatásra, amihirtelen relatív lélegeztetőgép hiányhoz vezethet az egészségügyiellátórendszerben. Ezért az első tanulmányban kapnográfot alkalmazvatámasztottuk alá, hogy az osztott ventilláció koncepciója szükség eseténbiztonsággal megvalósítható. Fontos hagsúlyozni, hogy az osztott lélegeztetés adamage controll beavatkozásokkal analóg módon, a terápia akut életmentőfázisaként lehet alkalmas arra, hogy megfelelő légvételi volument juttassunkkét, különböző tulajdonságú légzőrendszerrel bíró oldal számára, kollaterálisáramlás nélkül, és ezzel a beteg életét megmentsük. Ez magában hordozza annaklehetőségét, hogy a szimultán lélegeztetésre szoruló nagy tömegű beteg túléléseosztott lélegeztetéssel feltételezhetően jobb, mintha egyes betegek egyáltalánnem jutnának lélegeztetőgéphez. A célorientáltan használt kapnográfiasegítségével ellenőrízhetővé válik a légvételi volumenek megfelelősége ezenéletmentő manőver során. A rutinszerűen elérhető kapnográf tehát hasznos lehetsürgős ellátás során (világjárványok, katonai kórházak), ahol a pillanatnyiigények meghaladhatják a rendelkezésre álló eszköz kapacitást. Ez az alternatívahasznos lehet egy következő járványhullám vagy háborús esemény során, ahol akorábbiakhoz hasonlóan akut lélegeztetőgép hiánnyal szembesülhetünk. A másodikklinikai nagy betegcsoporton végzett tanulmányunk igazolta, hogy a diabétesz alégúti funkciót és a légzőrendszeri szövetek elasztikus tulajdonságait károsítvaventillációs heterogenitást okoz. Ez az inhomogén alveoláris ürülés a kapnogramharmadik fázisának emelkedésében nyilvánul meg. A diabétesz okozta intrinszikmechanikai és ventillációs eltéréseket a pulmonális érmeder hipoxiára adottfokozott vazokonstrikciós válaszkészsége ellensúlyozza. Ez a túlzottvazokonstrikció képes a fiziológiás tartományban tartani az intrapulmonális söntfrakcióját, és ezzel biztosítani a tüdő megfelelő oxigenizációs képességét azzalfeltételezhető jelenséggel együtt, hogy a kóros pulmonális vaszkulárisellenállás emelkedése a jobb kamra munkáját növelheti. A kóros elhízás acukorbetegséghez hasonlóképpen rontja a globális légzőrendszeri mechanikát, amiaz obezitásban észlelhető kraniális irányú rekesz elmozdulás okozta külsőmechanikus terhelésből adódik. Ezek a patofiziológiai eltérések is rávilágítanaka magas PEEP-pel és alacsony VT-vel történő tüdőprotektív lélegeztetésfontosságára, nemcsak a kórosan elhízott, hanem a diabéteszes populációban is. Akét tanulmány eredményeit összekapcsolhatja, hogy a COVID-19 során súlyosanmegbetegdettek között nagyszámban találunk kórosan elhízott és/vagy diabéteszesbeteget. Az ő lélegeztetésük akár átemetileg osztott módban is a kapnográfiajelentőségét húzza alá.}, year = {2023} } @mastersthesis{MTMT:34125816, title = {ONEST (Observers Needed to Evaluate Subjective Tests) analysis of thereproducibility of prognostic factors in breast cancer [Az emlőrák prognosztikai tényezői reprodukálhatóságának ONEST (Observers Needed to Evaluate Subjective Tests) vizsgálata]}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34125816}, author = {Cserni, Bálint Gábor}, doi = {10.14232/phd.11619}, publisher = {Universití of Szeged}, unique-id = {34125816}, abstract = {A tézis alapját adó két közleményben egy viszonylag új, ONEST (ObserversNeeded to Evaluate Subjective Tests; Szubjektív Tesztek KiértékeléséhezSzükséges Vizsgálók; Reisenbichler ES et al. Mod Pathol 2020;33:1746-1752) nevűstatisztikai módszert alkalmaztunk az ösztrogén receptor (ER), progeszteronreceptor (PR), Ki67, a hisztológiai grade, illetve a grade egyes komponenseinekszubjektív értékelésekor meghatározott besorolás reprodukálhatóságánakvizsgálatára. Az értékelést 9 különböző tapasztalattal rendelkező patológusvégezte, akik 50 hengerbiopsziás (CNB), illetve 50 excíziós (EXC) mintán, azodavonatkozó nemzetközi ajánlások alapján pontozták az ER, PR és Ki67 értékeket.A grade és komponenseinek értékelése hasonló módon történt, szintén 9patológussal, szintén 50 CNB, illetve 50 EXC mintán. A 9 patológus értékelésébőlszármazó eredményeken elvégeztük az ONEST elemzést, melyhez egy sajátfejlesztésű számítógépes programot használtunk. Az ER, PR és Ki67 értékekesetében az eredeti ONEST 100 véletlenszerű permutációval számolt változatán túlmegvizsgáltuk azt is, hogy milyen eredményeket kapnánk, ha az ONEST-et mind a 9!(9 faktoriális; 362880) permutációt figyelembe véve alkalmaznánk.Megállapítottuk, hogy a 100, illetve az összes permutációból származtatott ONESTközött nincs szignifikáns eltérés. A munkánk során definiáltunk három ONEST-bőlszármaztatott értéket (sávszélesség, OPA(n), ONEST érték), melyeketösszehasonlítottunk az ER, PR és Ki67, a grade és komponensei, valamint a CNB ésEXC minták között. Ez alapján megállapítottuk, hogy az ER és PRkategorizálásának reprodukálhatósági elemzése kevés (2-3) vizsgálóval mármegbízható, míg a Ki67 kategorizálásánál 4-6 vizsgáló szükséges areprodukálhatóság jó becsléséhez. Ki67 esetén – az elvárásokkal összhangban –nagyobb vizsgálószám szükséges a három-, mint a kétkategóriás besorolás esetén.Szintén megállapítottuk, hogy ER, PR és Ki67 esetén a reprodukálhatóságáltalánosságban nem függ attól, hogy CNB vagy EXC mintákról van-e szó. Ahisztológiai grade ONEST elemzése során megállapítottuk, hogy 6 (CNB) vagy 7(EXC) vizsgáló szükséges a reprodukálhatóság reális meghatározásához. AzONEST-ből származó OPA(9) (overall percent agreement, azaz a teljes egyezésaránya mind a 9 vizsgáló esetén) értékeket összehasonlítottuk Kappastatisztikából, illetve osztályon belüli korrelációs együtthatóból (intraclasscorrelation coefficient, ICC) kapott eredményekkel is, melyekkel azokatösszhangban találtuk. Eredményeink tükrözik azt, hogy a grade mérsékeltenreprodukálható, illetve, hogy a grade komponensei közül a magpleomorfizmuskategorizálása a legnehezebb. Megvizsgáltuk, hogy az ONEST által javasoltminimális szükséges vizsgálószám hogyan van összhangban az irodalombanfellelhető korábbi grade reprodukálhatósági vizsgálatok Kappa és OPAeredményeivel, és megállapítottuk, hogy azok a vizsgálatok, melyeket az ONESTértéknél kevesebb vizsgálószámmal végeztek, vagy ahol a Kappát páronként vettvizsgálók alapján számolták, ott a reprodukálhatóság jobbnak tűnik, mint anagyobb vizsgálószám alapján számított értékeknél. A vizsgálataink során azONEST elemzések néhány korlátjára is rámutattunk. Akárcsak másreprodukálhatósági mértéket, ezt is több tényező befolyásolja, mint például abesorolási kategóriák száma, a vizsgált paraméter szélsőséges értékekhez közelivagy távoli eloszlása, a paraméter homogenitása vagy heterogenitása, a vizsgálóktapasztalata és száma, az általános besorolástól következetesen eltérő vizsgálókjelenléte… stb. Ezek miatt az ONEST elemzések eredményét is kellőfenntartásokkal, becslés jellegűnek kell tekinteni.}, year = {2023} } @article{MTMT:34123594, title = {The kisspeptin-1 receptor antagonist peptide-234 aggravates uremic cardiomyopathy in a rat model}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34123594}, author = {Dinh, Hoa and Kovács, Zsuzsanna and Márványkövi, Fanni and Kis, Merse and Kupecz, Klaudia and Szűcs, Gergő and Freiwan, Marah and Lauber, Gülsüm Yilmaz and Acar, Eylem and Siska, Andrea and Ibos, Katalin Eszter and Bodnár, Éva and Kriston, András and Kovács, Ferenc and Horváth, Péter and Földesi, Imre and Cserni, Gábor and Podesser, Bruno K. and Pokreisz, Peter and Kiss, Attila and Dux, László and Csabafi, Krisztina and Sárközy, Márta}, doi = {10.1038/s41598-023-41037-0}, journal-iso = {SCI REP}, journal = {SCIENTIFIC REPORTS}, volume = {13}, unique-id = {34123594}, issn = {2045-2322}, abstract = {Uremic cardiomyopathy is characterized by diastolic dysfunction, left ventricular hypertrophy (LVH), and fibrosis. Dysregulation of the kisspeptin receptor (KISS1R)-mediated pathways are associated with the development of fibrosis in cancerous diseases. Here, we investigated the effects of the KISS1R antagonist peptide-234 (P234) on the development of uremic cardiomyopathy. Male Wistar rats (300–350 g) were randomized into four groups: (i) Sham, (ii) chronic kidney disease (CKD) induced by 5/6 nephrectomy, (iii) CKD treated with a lower dose of P234 ( ip. 13 µg/day), (iv) CKD treated with a higher dose of P234 ( ip. 26 µg/day). Treatments were administered daily from week 3 for 10 days. At week 13, the P234 administration did not influence the creatinine clearance and urinary protein excretion. However, the higher dose of P234 led to reduced anterior and posterior wall thicknesses, more severe interstitial fibrosis, and overexpression of genes associated with left ventricular remodeling ( Ctgf, Tgfb, Col3a1, Mmp9 ), stretch ( Nppa ), and apoptosis ( Bax, Bcl2, Casp7 ) compared to the CKD group. In contrast, no significant differences were found in the expressions of apoptosis-associated proteins between the groups. Our results suggest that the higher dose of P234 hastens the development and pathophysiology of uremic cardiomyopathy by activating the fibrotic TGF-β-mediated pathways.}, year = {2023}, eissn = {2045-2322}, orcid-numbers = {Kovács, Zsuzsanna/0000-0002-4197-4579; Márványkövi, Fanni/0000-0002-5114-1319; Szűcs, Gergő/0000-0003-1874-2718; Ibos, Katalin Eszter/0000-0001-5243-9945; Földesi, Imre/0000-0002-3329-8136; Cserni, Gábor/0000-0003-1344-7744; Dux, László/0000-0002-1270-1678; Csabafi, Krisztina/0000-0002-2008-7604; Sárközy, Márta/0000-0002-5929-2146} } @article{MTMT:34064958, title = {Microsecond All-Optical Modulation by Biofunctionalized Porous Silicon Microcavity}, url = {https://m2.mtmt.hu/api/publication/34064958}, author = {Petrovszki, Dániel and Valkai, Sándor and Kelemen, Lóránd and Nagy, László and Agarwal, Vivechana and Krekic, Szilvia and Zimányi, László and Dér, András}, doi = {10.3390/nano13142070}, journal-iso = {NANOMATERIALS-BASEL}, journal = {NANOMATERIALS}, volume = {13}, unique-id = {34064958}, abstract = {We successfully created a composite photonic structure out of porous silicon (PSi) microcavities doped by the photochromic protein, photoactive yellow protein (PYP). Massive incorporation of the protein molecules into the pores was substantiated by a 30 nm shift of the resonance dip upon functionalization, and light-induced reflectance changes of the device due to the protein photocycle were recorded. Model calculations for the photonic properties of the device were consistent with earlier results on the nonlinear optical properties of the protein, whose degree of incorporation into the PSi structure was also estimated. The successful proof-of-concept results are discussed in light of possible practical applications in the future.}, year = {2023}, eissn = {2079-4991}, orcid-numbers = {Valkai, Sándor/0000-0001-8479-8141; Kelemen, Lóránd/0000-0001-7772-2165; Agarwal, Vivechana/0000-0003-2168-853X; Zimányi, László/0000-0002-5101-2023} }