Cél: A tanulmány célja a gyanúsított kihallgatása büntetőeljárás-jogi kereteinek bemutatása
és elemzése, avégből, hogy támpontokat adjon a kihallgatási taktika törvényes határainak,
valamint az egyes kihallgatástaktikai műfogások és az azok következtében létrejövő,
vagy azok nyomán beszerezett bizonyítási eszközök jogszerűségének megítéléshez.Módszertan:
A hatályos jogszabályok értelmezése, a tárgyban született bírósági döntések bemutatása,
valamint kritikája, a kriminalisztikai szakirodalom vonatkozó részének adaptálása
a vizsgált témakörre.Megállapítások: A kihallgatási taktika jelenlegi büntetőeljárás-jogi
keretei nem teszik lehetővé a terhelti figyelmeztetés megtételét az alakszerű kihallgatáson
kívüli más nyomozási cselekmények keretében, ezáltal szűkre szabva a nyomozók krimináltaktikai
mozgásterét. Az úgynevezett informális beszélgetés formájában tett besimerő tartalmú
nyilatkozatokkal és az azokról készült jelentés bizonyítékként való felhasználásával
kapcsolatban fontos támpontokat és megszorításokat vázol fel a tanulmány, ahogy a
kihallgatástaktikai okokból a gyanúsítottal közölt valótlan tényállításokra vonatkozóan
is.Érték: A tanulmány hasznos útmutatóként szolgálhat a büntető igazságszolgáltatásban
különböző pozícióban dolgozó személyek (nyomozók, ügyészek, bírók) számára a gyanúsítotti
kihallgatások végrehajtása, a kihallgatási taktika törvényes alkalmazása, valamint
e nyomozási cselekmény jogszerűségének megítélésével kapcsolatban.
