Kollektív emlékezet, identitás, történelmi emlékhelyek, elmesélt történelem
Kora-újkori történelem
A tanulmány a magyar hadtudomány korai elméleti fejlődését vizsgálja két meghatározó
gondolkodó, Magyari István (Az országokban való sok romlásoknak okairól, 1602) és
Zrínyi Miklós (Vitéz hadnagy, 1652) műveinek elemzésén keresztül. A kutatás célja
annak feltárása, miként kapcsolódik a 16–17. század fordulóján az erkölcsi-vallási
önvizsgálat és a hadművészet elmélete egymáshoz, s hogyan alakul ki a magyar hadtudomány
önálló gondolati alapja. Magyari a reformáció korának lelki és társadalmi válságára
adott morális választ, míg Zrínyi már a modern hadtudomány előfutáraként a hadakozás
tudományos tanulmányozását hirdette. A tanulmány amellett érvel, hogy Zrínyi Miklós
tekinthető az első magyar hadtudósnak, aki Magyari erkölcsi alapvetését a katonai
praxis és a tudomány rendszerébe emelte.
