A coaching az elmúlt két évtizedben egyre népszerűbbé vált, túllépve a hagyományos
tréningek és tanácsadási formák kereteit. Ez a fejlődés megköveteli a módszertani
elemek rendszerezését, ami alapvető a szakma professzionalizálásához, a képzés minőségéhez
és a kutatások megbízhatóságához. A tanulmány egy ötdimenziós taxonómiát javasol,
amely integrálja a nemzetközi szakmai szervezetek (ICF, EMCC) elveit, valamint a rendszerelvű
és megoldásközpontú coaching megközelítéseket. Az öt dimenzió – a kommunikációs technikák,
a kognitív-pszichológiai stratégiák, a rendszerelvű szemlélet, a cél- és eredményorientált
struktúrák, valamint az etikai és reflektív kompetenciák – egy keretet biztosítanak,
amely segíti a coaching folyamatok átlátható értékelését és a hatékonyság mérését.
A javasolt modell célja, hogy hidat építsen a coaching elmélete, gyakorlata és a tudományos
kutatás között.
