A magyar felsőoktatásban tanuló hallgatók sikeres nemzetközi érvényesüléséhez elengedhetetlen
a szakmai kommunikatív kompetencia fejlesztése, mivel a többnyelvűség és a szaknyelvi
tudás előnyöket biztosít a globalizált munkaerőpiacon. Kutatásunk célja annak feltérképezése
volt, hogy milyen nyelvtanulási úttal és motivációval, milyen nyelvtudással, nyelvhasználati
szokásokkal, nyelvtudáshoz és nyelvvizsgákhoz való hozzáállással rendelkeznek a hallgatóink.
Végső célunk pedig az, hogy az eredmények tükrében alakítsuk szaknyelvoktatásunk tartalmát.
Kérdőíves lekérdezésünk eredményei alapján elmondható, hogy célcsoportunk az európai
átlag feletti nyelvtudással rendelkezik angolból, több nyelven tanult, a magyar törvényi
előírásoknál hamarabb kezdett nyelvet tanulni, és ezt a közoktatás keretein kívüli
tanulással is kiegészítette. Hallgatóink az európai átlaghoz képest gyakrabban használják
az angoltudásukat napi szinten, a tanulmányaikhoz kapcsolódóan is. Emellett a tanulmányaik
során használnak idegen nyelvű szakmai anyagokat akkor is, ha azt nem írják elő kötelezően.
Az angol nyelv használata dominál azoknál is, akik más nyelvet tanultak első idegen
nyelvként. Ám a korábban nyelvvizsgát szerzett hallgatók nyelvtudása általában a produktív
készségek területén visszaesik a felsőoktatás ideje alatt. A hallgatók nem csak a
nyelvvizsga megszerzése miatt tanulnak nyelvet, és viszonylag tájékozatlanok a magyar
akkreditált nyelvvizsgák külföldi felhasználásáról. Kutatásunk eredményei alapján
a magyar felsőoktatásban van már egy olyan hallgatói csoport, akiknek a nyelvtudási
szintje és a nyelvekhez való viszonya lehetővé teszi a komplexebb nyelvtanítási formákat,
és ennek részeként a transzverzális ismeretek és készségek fejlesztését idegen nyelven.
