A tanulmány a „keresztény nevelés” fogalmának kritikai újraértelmezésére vállalkozik,
feltárva annak történetileg kialakult, mára mitizálódott jelentésrétegeit. A szerző
rámutat, hogy a fogalom modern eredetű, és gyakran leszűkítő módon kapcsolódik intézményi,
erkölcsi vagy teljesítményorientált értelmezésekhez. Ezzel szemben a bibliai horizont
felől közelítve hangsúlyozza: a nevelés bibliai értelmének középpontjában nem normák
közvetítése vagy mérhető eredmények állnak, hanem a személyes istenkapcsolat és Isten
feltétel nélkül elfogadó szeretete. A tanulmány továbbá kritizálja a felnőttkép kivetítéséből
származó gyermekképet, és a bibliai narratívák alapján arra a gyermekképre mutat rá,
amely a személyes istenkapcsolat miatt a felnőttek számára is példaként állhat. Ez
a fordított vallási szocializáció a keresztény nevelés egyik lényegi eleme.
