A Magyar Tudományos Akadémia Küldetésnyilakozata azt vallja, hogy „az MTA feladata
a magyar tudományos szaknyelv kialakításának segítése és gondozása”. A jelen kötet
– Akadémiánk alapításának 200. évfordulója tiszteletére – olyan tanulmányokat ad közre,
amelyek tudomány és nyelv viszonyát teszik vizsgálat tárgyává. Ezúttal főként nem
azt kérdezik, hogy mit tehet a tudomány a magyar nyelvért, hanem hogy milyen szerepet
kap általánosságban a nyelv és esetünkben a magyar nyelv rohamosan gyarapodó tudományos
ismereteink formálásában. A nyelv azon sajátosságait kutatják, amelyek leginkább befolyásolják
a tudományos megismerés haladását vagy hanyatlását, valamint ismeretelméleti és ontológiai
alapkérdéseinek megoldási lehetőségeit. Noha a kötet súlypontja a nyelv- és irodalomtudomány
szaknyelvének elemzése, egy-egy esettanulmánya kitekint egyéb tudományokra is, köztük
a pszichológia, a jogtudomány, az orientalisztika és a filozófia nyelvhasználatára,
illetve mai szempontból keres választ arra az ősi alapkérdésre, hogy miben különbözik
ezektől az irodalmi szöveg, s mit tesz a költészet nyelve.
