Az egyetemi tudományos diákkörök jelentős szerepet töltenek be a hallgatók tudományos
szocializációjában, ugyanakkor számos kihívással szembesülnek mind a hallgatói, mind
az oktatói oldalon. A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy milyen tényezők segítik,
illetve akadályozzák a minőségi TDK-munka megvalósulását. A kutatás során oktatók
véleményét mértük fel szemikvalitatív/szemikvantitatív megkérdezéses módszerrel. A
kérdések túlnyomó része nyitott volt, így lehetőséget biztosítottunk a válaszadók
számára, hogy szabadon fejtsék ki véleményüket és javaslataikat. E tanulmány fókuszában
az oktatók TDK-val kapcsolatos motivációja és ellenérvei, negatív tapasztalatai és
időráfordítása, valamint a fejlesztési és ösztönzési lehetőségek álltak. A visszajelzések
alapján a tudományos diákkörök sikeres működése nagymértékben múlik a hallgatói ösztönzésen,
az oktatói támogatáson és az intézményi háttéren. A mentorok motivációjában fontos
mind a saját, mind a hallgatói előnyök szerepe. Az oktatók jelentős része említett
olyan szempontokat, amelyek gondot jelentenek, illetve megkérdőjelezik a részvételüket
a TDK-n (ilyen például a jelentős időbefektetés). A mentorok szakmai és anyagi elismerése
ösztönző lehetne számukra, amelynek a minőséghez kellene kötődnie. Véleményük szerint
a hallgatók számára több felkészítésre, módszertani támogatásra és egyértelmű tájékoztatásra
lenne szükség. Az értékelési rendszer finomítása és következetessége pedig erősítené
a szakmai hitelességet. A TDK-részvétel fejlesztése tehát a hallgatók, oktatók és
szervezők közös munkájával valósítható meg.
