Az utóbbi időben, részben a publikációs kényszer következtében, nagymértékben megnövekedtek
a mesterséges intelligencia (MI) segítségével, vagy éppen teljes egészében az MI által
generált tanulmányok. Ma már olyan eszközök állnak a kutatók számára, amelyek képesek
a teljes cikkírási, sőt a teljes kutatási folyamatot „támogatni”. Ugyanakkor ez a
támogatás, mint „édes méreg” számos veszélyt hordoz magában. Vezető folyóiratok szerkesztőbizottságában
ülve valamennyi értekezleten felmerül az a dilemma, hogy a szerkesztők, kutatók, bírálók
hogyan viszonyuljanak ezem új technika adta lehetőségekhez. Az Elsevier, Springer-Nature
folyóiratai meglehetősen ambivalens módon viszonyulnak az MI adta lehetőségekhez.
Miközben a legtöbb folyóirat alkalmazza az MI-t a plágiumszűréstől, a tanulmány és
a folyóirat illeszkedésvizsgálatán át a bírálók kiválasztásáig, tiltja, és sokszor
már MI eszközökkel szűri az MI használatát a tanulmánykészítéstől a bírálatok elkészítéséig.
Bár az MI általi MI használat felfedezése még gyermekcipőben jár, az MI használata
a kutatásban többszörösen veszélyes, miközben a helyes használata új távlatokat is
nyit. Az előadás célja a szerkesztői és kutatói dilemmák feltárása mellett olyan lehetőségek
bemutatása, amelyre építve olyan kutatási kérdések is vizsgálhatóvá válhatnak, melyeket
korábban nem kutathattunk, hiszen erre sem eszközünk, sem számítási kapacitásunk,
sem kutatói erőforrásunk nem volt. Az előadásban bemutatjuk, hogy milyen módon állíthatjuk
szolgálatunkba a nagy nyelvi modelleket, azokat etikusan alkalmazva, a tudomány számára,
a kutatót segítve és nem őket kiváltva.
