A szerkesztők által indított sorozat első darabja a technológia jogra, eljárásjogra
gyakorolt hatását firtatja Hegedüs Candid A táviratokról a kereskedelmi jogban című
régi tanulmányából kiindulva. A hang- és audiovizuális felvételek fontos bizonyítékokká
váltak, mivel nagy mennyiségben állnak rendelkezésre, a legújabb technikai fejlesztéseknek
köszönhetően könnyen előállíthatók, és meggyőző erejűek. A polgári perrendtartásról
szóló 2016. évi CXXX. törvény azonban nem tartott lépést ezzel a tendenciával, és
csak a tárgyi bizonyítási eszközök megvizsgálására tartalmaz rendelkezéseket. Mivel
az audiovizuális felvételek tárgyi bizonyítékok, a bíróságnak jogában áll megvizsgálni
őket a bizonyító erejükre vonatkozó külön szabályozás nélkül is. Bár ez a megközelítés
az elektronikus felvételek (régebbi kazetták és videófelvételek) lassabb világát szolgálhatta,
a digitális átalakulás a bizonyítékok manipulálásának szélesebb körű lehetőségeit
hozta magával. A mesterséges intelligencia (AI) fejlődött, a videórendezés költségei
csökkentek: ma már a deepfake technológia a nagyközönség számára is könnyen elérhető.
Hogyan bízhatunk az audiovizuális bizonyítékokban ennek a fejlődésnek a fényében?
Szükség van-e eljárási szabályaink módosítására, és ha igen, milyen irányba? Ez az
írás az eljárás mai strukturális kérdéseinek bemutatásával vizsgálja az erre a kérdésre
adható lehetséges válaszokat.
