Pénzpiacok, pénzügyi eszközök árai, nemzetközi pénzügyek
Politikai rendszerek és intézmények, kormányzás
Két évtizeddel az Európai Unióba történt belépésünk után még mindig forinttal fizetünk
Magyarországon, holott a csatlakozási szerződésünk aláírásakor vállaltuk, hogy amennyiben
teljesítjük
a maastrichti konvergenciakritériumokat, akkor az eurozóna részévé válunk. 2024-ben
sem
céldátummal, sem pedig az euró bevezetésére vonatkozó stratégiával nem rendelkezünk,
így
valószínűsíthető, hogy a 2020-as években sem leszünk részesei a minden bizonnyal további
tagokkal
bővülő eurózónának. Ebben az előadásban a politikai gazdaságtan megközelítésére építve,
arra keressük
a választ, hogy vajon miért maradt ki Magyarország a gazdasági integráció egyik legmagasabb
szintjének tartott szakpolitikából? A húsz év alatt hol közelebb, hol távolabb kerültünk
a
konvergenciakritériumok teljesítéséhez, ám eddig egyszer sem volt olyan pillanat,
amikor a
csatlakozáshoz szükséges politikai akarat és a konvergenciakritériumok teljesülése
együttesen
megvalósult volna. A magyar lakosság azonban töretlenül európárti, vagyis szívesen
cserélné le a
forintot euróra. Mindezt tapasztalva nap mint nap felmerül a kérdés, hogy vajon mi
áll a kimaradás
hátterében? Közgazdasági vagy politikai megfontolások dominálnak-e az euró körül kibontakozó
diskurzusokban? Milyen kormányzati és ellenzéki álláspontok azonosíthatók a húsz év
alatt? És
amennyiben az eurozóna további intézményesülése, és belső körré válása bekövetkezik,
akkor mi lehet
az a pont, amikor a magyar álláspont megváltozik?