Az előadás kiindulópontja, hogy a modern pszichológia a 19. század közepétől a polgári
ember szekularizációját kiterjesztette az ember lelki életére. A ’pszichológia lélek
nélkül’ programja megjelenik a lelki élet kísérleti mozaik felfogásában, a személyiség
összetevőkre bontásában és az értelmetlen evolúciós algoritmusok működésében. Számos
európai kultúrában jelentek meg kulturális ellenreakciók ezzel a felbontással szemben.
A vallásos érvelés mellett Bergson, Dilthey, Husserl törekvéseitől a mai fenomenológiai
pszichológiákig és perszonalizmusokig sokan próbálják ezzel megmenteni ha nem is
a lélek, legalább a személy egységét. Magam a narratívan megkonstruált személy mellett
érvelek.
