Társadalom-, gazdaság-, kultúra- és politikatörténet
Újkori és jelenkori történelem
A Tanácsköztársaság megbukott, Kun Béla elmenekült, Tolnában már Prónay Pál katonái
akasztottak kegyetlen élvezettel bűnöst és ártatlant egyaránt. "Zsidó szadizmusra
fehérbosszú" - írta le elkeseredetten Jászi Oszkár 1919 forró augusztusában a fehérterrortól
izzó magyar helyzetet. Nyers, indulatos szavak. "Háborúban vagyunk, sőt amiben vagyunk,
az rosszabb, mint a háború" - indokolta Horthy Miklós egy másik bizalmas embere, Kozma
Miklós huszárszázados a fehérterror elkerülhetetlenségét.
A magyar történelem egyik mélypontjához érkezett. Az ország nagy része román, szerb,
cseh megszállás alatt állt, a vörös rongyait levetett Budapest szinte éhezett, s az
elkövetkező hónapokban hetenként változott, hogy milyen kormánya van az országnak.
Ám a kommün napjaiban alámerült fővárosi félvilág hamar újjászületett, a budapesti
orfeumokban újra szólt az édes muzsika és folyt a pezsgő, a szabad szerelmeiről hírhedtté
lett Becker Baby vetkezett, egy snájdig fiatal miniszteri titkár - a budapesti pszichoanalitikus
kör tagja -, Jellinek Morton pedig milliókat sikkasztott. És aztán jött Trianon, gyászpompa
és harangzúgás, nagy fogadkozások: "Nem, nem soha". 1920 nyarán megszületett a jelszó
is: "Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország."
Az 1920-június 4-én aláírt békeszerződés megfosztotta Magyarországot területei kétharmadától,
a magyarság egyharmada a határon kívül került. Trianont korszakválasztónak tekinti
mindenki, de az ország szétdarabolásának fájdalmas emlékezete eltakar más, mélyebb
törésvonalakat. Elhomályosítja, hogy a 400 év után újra függetlenné lett Magyarországot
egyéb módon is szétszabdalták, megcsonkították belső konfliktusai. A bűnbakká lett,
meghasonlott zsidóság, az egymásra is fenekedő keresztények, a panamázó politikusok
és dühös kispolgárok, a vagonlakó menekült vagy éppen hirtelen beérkezett erdélyiek,
az egyaránt földre vágyó cifra kisgazdák és rongyos parasztok, a gátlástalanul gazdagodó
nagypolgárok és az úri muriban tönkremenő földesurak küzdelméből az elkövetkező években
kiformálódott a felemás, boldog-boldogtalan Csonka-Magyarország. Amely ma is velünk
van abban a "hideg polgárháborúban" amelynek 1919-1922 közötti, Kun Béla bukásától
Horthy Miklós felemelkedésén át Bethlen István hatalmának megszilárdulásáig tartó
nyitó korszakát tárgyalja ez a kötet. Azt az időszakot, amikor - egy rezignált bölcs
politikus szavaival - "a korszak kérge még nem hűlt ki, és a jósok kétheti felmondásra
sem mertek jósolni."