Bevezetés: A szívelégtelenségben szenvedő betegek gondozásában a klinikai inercia
egyik fontos, modifikálható oka a betegek szívelégtelenséggel kapcsolatos ismereteinek
hiánya. Ezért is képezi az Európai Kardiológus Társaság 2021-es Szívelégtelenség Irányelvének
stratégiai fontosságú részét a betegoktatás.Célkitűzés: Munkacsoportunk által folytatott
strukturált szívelégtelenség-betegoktatási program rövid és hosszú távú hatásának
vizsgálata a szívelégtelenséggel és öngondoskodással kapcsolatos ismeretekre.Módszer:
Tercier kardiológiai centrumunk Szívelégtelenség Részlegén 2023. június 1. és 2024.
július 1. között szívelégtelenség miatt kórházi kezelésre szoruló konszekutív betegcsoport
körében végzett strukturált betegoktatási program effektivitásának felmérését egy,
a Munkacsoportunk által korábban kialakított, 11 kérdésből álló, egyszerű választásos
kérdőívvel vizsgáltuk az oktatás előtt és az oktatás után, a rutinellátás részeként.
A megszerzett tudásanyag tartós fennmaradását, illetve a betegek öngondoskodásának
hatékonyságát az oktatás után 3 hónappal a teszt ismételt kitöltésével, valamint a
nemzetközileg validált „Európai szívelégtelenséggel kapcsolatos öngondoskodási magatartás
skála” (EHFScB-9) felmérésével végeztük. Az így definiált optimális öngondoskodás
prediktorait logisztikus regressziós analízissel elemeztük.Eredmények: Elemzésünkben
a betegoktatási programban részt vevő első 164, konszekutív beteg adatait dolgoztuk
fel (férfi: 78%, medián életkor: 56 [47–64] év, szívelégtelenség miatt korábbi hospitalizáció:
44%). A betegek ismeretei jelentősen javultak a kérdőívek összpontszámai alapján (9
[8–10] vs. 11 [11–11] pont; p<0,001; oktatás előtt vs. után) az oktatás hatására.
A 3 hónapos utánkövetéskor végzett felmérések eredményei (9 [8–10] vs. 11 [11–11]
pont; p<0,001; oktatás előtt vs. után 3 hónappal) az ismeretek tartós fennmaradását
igazolták. Az EHFScB-9 alapján a betegek 86%-ának volt 3 hónapnál optimális az öngondoskodása,
amelyet a betegkarakterisztika nem befolyásolt.Következtetés: Eredményeink igazolják,
hogy a strukturált betegoktatási program hatására a betegek szívelégtelenséggel és
öngondoskodással kapcsolatos ismeretei tartósan javulnak; amely megerősíti a betegoktatás
stratégiai fontosságát.
