Háttér: A helyes kézfertőtlenítési gyakorlat a leghatékonyabb eszköz a kórházi fertőzések
megelőzésében, mellyel jelentős költségmegtakarítás is elérhető lenne az egészségügyi
ellátórendszer működésében. A gyakorlatban azonban azt látjuk, hogy a megfelelő kézfertőtlenítés
elérése világszerte problémát okoz, ezért időről időre a kutatások középpontjába kerül.
A szakirodalom alapján a vezetői attitűd, a pszichológiai biztonság és a munkatársi
motiváció központi szerepet játszik a viselkedésváltozásban. Jelen tanulmány célja,
hogy vezetői nézőpontból, a munkatársi viselkedésváltoztatás szemszögéből vizsgálja
a kézfertőtlenítési gyakorlatot, a COM-B modell alkalmazásával.
Módszer: Esettanulmányra épülő kvalitatív kutatás készült, amelyben egészségügyi dolgozókkal
és vezetőikkel készült félig strukturált interjúkat elemeztünk. Az elemzés a COM-B
modell három fő elemére – képesség, lehetőség, motiváció – épült. A tartalomelemzés
során feltártuk a vezetői szerep, a szervezeti kultúra és az egyéni elköteleződés
közötti összefüggéseket, valamint vizsgáltuk a tanulási és visszajelzési folyamatok
szervezeti beágyazottságát.
Eredmények: Az interjúk alapján megállapítható, hogy a vizsgált szervezetben jelen
vannak a COM-B modell mindhárom komponensének elemei. A „motiváció” dimenzióban a
vezető személye iránti erős lojalitás és elköteleződés figyelhető meg, amely a viselkedésváltozás
motorjaként működik. A „képesség” elem kapcsán a résztvevők magas hivatástudatról,
tudásmegosztásról és önszerveződő tanulási kultúráról számoltak be. A „lehetőség”
dimenzióban a munkahelyi környezet tudatos átalakítása, valamint a kollektív normák
és protokollok jelenléte segítheti elő a kívánt magatartásformák megerősítését.
Következtetések: A kutatás rávilágított arra, hogy a vezetői jelenlét és a pszichológiai
biztonságot erősítő szervezeti légkör döntő tényező a kézfertőtlenítési magatartás
javításában. A vezetői példamutatás, a rendszeres tudásfrissítés és a támogató tanulási
környezet hosszú távon biztosíthatja a helyes kézfertőtlenítési szokások beépülését
az egészségügyi szervezeti kultúrába.
