Az ELTE Informatikai Karán, a bevezető programozási kurzusokban hagyományosan Nassi–Shneiderman-diagramokat,
röviden struktogramokat használunk algoritmusleíró nyelvként. Amíg az oktatás elsősorban
táblán és papíralapon történt, a struktogramokat is főleg kézzel rajzolták mind a
tanárok, mind a hallgatók. Ahogy azonban az oktatás egyre inkább digitalizálódott,
úgy nőtt az igény struktogramok gépi szerkesztésére is. A gyakorlatban itt azonban
nagy változatosságot találtunk, nemcsak a felhasznált eszközök, de az elkészített
diagramok minőségében is. Az egységesítés végett ebben a cikkben szeretnénk bemutatni
egy struktogramkészítő eszközt, amelyet a programtervező informatikus képzés bevezető
programozási kurzusának igényei mentén terveztünk. A cikkben áttekintjük a struktogram
kialakulásának programozáselméleti és történelmi hátterét, és elemezzük a lehetséges
eszközöket és formátumokat. A kialakult szempontoknak megfelelően bemutatjuk az új
eszközünket, és tárgyaljuk, hogy milyen oktatásmódszertani szempontokat vettünk figyelembe
a kialakítása során.
