A Mecsek déli-délkeleti peremét alkotó Mecsekalja-öv széles, bonyolult felépítésű,
többször felújult szerkezeti zóna. Neogén aktivitását a közelmúltban Pécsett létesült
ideiglenes feltárások segítségével vizsgáltuk. A feltárt összletek korát mikropaleontológiai
vizsgálatok és molluszka-biosztratigráfia, ezek híján kőzettani analógiák segítségével
határoztuk meg. A vizsgált helyszíneken alsó szarmata, valamint a pannóniai emelet
két különböző szintjébe sorolható üledékeket azonosítottunk. A bennük megfigyelhető
szerkezetek – kibillenés, redők, vetők – általában ÉÉNy–DDK-i irányú összenyomásra
utalnak. E deformáció következtében a prekainozoos alaphegység a neogén üledékekre
tolódott. A változatlan jellegű feszültségmező hatására egy vagy két kora szarmata
és három vagy négy későbbi deformációs időszakot tudunk elkülöníteni: a késő pannóniai
(8 és 6,5 Ma közé eső) üledékképződést megelőzően, azzal egy időben, valamint azt
követően. A pannóniai korszakban biztosan zajlott mozgás 10–9,6 Ma után, de lehetséges,
hogy a szarmata üledékek ez előtt (is) deformálódtak a korszakon belül. Míg a szarmatában
a Pannon-medence más részein aktív riftesedés folyt, a Mecseket már kompresszió érte.
A területen az utóbbi 10 millió évben nem igazolható extenziós szerkezetalakulás,
a medenceinverzió itt valószínűleg már a pannóniai korszak első részében megkezdődött.
Pécs nyugati részén a rövidülés a hegységelőtéri durvatörmelékes üledékek feltorlasztásával
a mai domborzatot is befolyásolta.
