A kutatás három vidéki, hátrányos helyzetű településen vizsgálta az új pszichoaktív
szerek (NPS) használatát, melyek a súlyos szegénység és kilátástalanság közegében
gyakran a túlélés egyik eszközeként jelennek meg. A szerzők szerint a szerhasználat
nem pusztán egyéni döntés, hanem egy társadalmi és egzisztenciális csapdahelyzetre
adott válasz. A vizsgálat hét, élethelyzet és pszichés jellemzők alapján elkülöníthető
típust azonosított, ezek között tipikus lecsúszási és átmeneti pályákat is feltérképeztek.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy hatékony megelőzés és ártalomcsökkentés csak a strukturális
tényezők figyelembevételével valósulhat meg.
