A környezetvédelemnek a polgári életben bekövetkező, vagyis az ipari, az urbanizációs
és más tevékenységek folytán történő változását sem könnyű kézben tartani, háború
idején pedig a katonai tevékenység korlátok közé szorítása első pillantásra szinte
megvalósíthatatlannak látszik. A haderőnek nemcsak békeidőben, hanem háborúban is
figyelemmel kell lennie az emberi környezet megváltoztatásával, esetleg elpusztításával
járó következményekre, mert a hadviselés sokszor a környezet maradandó, széleskörű
és súlyos károsodásával jár. A védelmet nemzetközi egyezmények és a hazai jogszabályok
biztosítják. A védelem ultima ratio-ja a büntetőjog. A nemzetközi büntetőjogi jogfejlődés
iránya az ökocídium tényállásának formálódásában teljesedik ki. Az ökocídium fogalma
egyezményi szinten először a háborús bűncselekményekhez kapcsolódva jelent meg, majd
a környezetpusztításnak ezt a mértékét a civil szférában is kezdték alkalmazni. A
tanulmány fő kérdése, hogy a magyar büntetőjogi szabályozás ebben a tekintetben közelít-e
az európai és a nemzetközi standardokhoz.
