A tanulmány a teremtett világ jelenével és jövőjével intenzíven foglalkozó disztópia
műfaját és lehetőségeit mutatja be. A disztópikus művek (akár írások, akár filmek)
nem jósolnak semmi jót. Éppen ellenkezőleg, ezekben az alkotásokban bekövetkezik mindaz
az ismert vagy ismeretlen társadalmi, természeti vagy technikai változás, amely pusztulást,
hanyatlást és szenvedést hoz az emberiségre. A disztópiákban nincs megoldás, és sokszor
nyomasztó tehetetlenséggel szembesülünk egy olyan elképzelt világban, amely az éppen
aktuális olvasó számára rosszabbnak hat annál a valós világnál vagy társadalomnál,
amelyben éppen él. A disztópiákból – az apokaliptikus irodalommal ellentétben – általában
hiányzik az isteni kinyilatkoztatás és igazságszolgáltatás. Ezek nélkül milyen jövőképe
van a disztópia szereplőinek? Megmenekülhet-e a világ? Van-e szabadulás? | This study
explores the dystopian genre and its potential, focusing on its engagement with the
present and future of the created world. Dystopian works usually do not predict happy
endings. On the contrary, these narratives depict societal, natural, or technological
transformations, both familiar and surprising, that bring devastation, decline, and
suffering upon humanity. In dystopias, there is no resolution, and readers are often
confronted with an overwhelming sense of helplessness in an imagined world that appears
worse than the reality in which they live. Unlike apocalyptic literature, dystopian
works generally lack divine revelation or justice. Without divine elements, what kind
of future awaits the characters in such narratives? Can the world be saved? Is there
any means of escape?
