Berhidi Mária munkássága a 70-es és 80-as évek magyar művészetében a feminista művészet
előfutárának tekinthető. Tanulmányomban elsősorban a korai alkotóéveket és a Képzőművészeti
Főiskolán szerzett tapasztalatok nyomán született műveket dolgozom fel, amelyek a
patriarchális művészeti intézményrendszerhez való nehezen elfogadható viszonyt tükrözik.
Tanulmányai során szerzett negatív tapasztalatait diploma munkájában, a Modell-ben
összegezte, amelyet kortársai intézménykritikus műként értékeltek. Munkássága tükrözte
a női művészek alárendelt szerepét a férficentrikus művészeti diskurzusban, és a női
alkotók társadalmi helyzetének kérdéseire reflektált, anélkül, hogy az explicit feminista
elméleteket ismerte volna. Berhidi szobrászati attitűdje már a 80-as években is radikálisan
különbözött a klasszikus, heroikus férfi szobrászati hagyományoktól. Az organikus,
finom formák és az anyag tiszteletén alapuló munkák, mint a kőszobrok és testfragmentumok,
a női alkotó szerepének újraértelmezésére irányultak. Ezzel olyan művészeti válaszokat
adott, amelyek a patriarchális művészeti normák aláásására, illetve a női művészet
és a női test jelenlétének kérdésére irányultak. Berhidi tehát a női művészeti diskurzus
formálódása előtt olyan művészeti gyakorlatot alakított ki, amely megelőlegezte a
feminista művészet és a női önreprezentáció kialakuló elméleteit Magyarországon, s
elősegítette a későbbi feminista művészeti diskurzusok megjelenését.
