A fiatalok önálló életkezdésének számos feltétele van. A különböző felmérések tanulsá
szerint a feltételek közül elsőként leginkább az egzisztenciális megalapozottságra
gondolhatunk: legyen saját lakás, jó munkahely, kiszámítható jövő. Emellett természetesen
örvendetes, ha a fiatal nem egyedül áll az élet kezdetén, hanem van egy társa, vannak
barátai. A szülői ház elhagyásakor azonban nemcsak „a gyermek alá” szeretnénk rakni
valamit, és nemcsak „a gyermek mellé” kívánunk valakit, hanem őszintén reméljük, hogy
„a gyermekbe” is sikerült mindent beletenni, aminek segítségével megállja a helyét
a nagyvilágban. A „felbatyuzás” azonban csak egyik oldala a leválásnak. A másik fajta
küzdelem és remény az elengedés sajátja. Az a bizonyos köldökzsinór már sok helyen
elszakadt, de csak részlegesen: gyermekünk első önálló lépéseikor; az első napon a
bölcsődében, óvodában; kis iskolás gyermekünk első iskolai napján; a kamasz években;
az egyetemi kollégiumba költözéskor. A sok apró eleresztéstől a végleges kiköltözésig
hosszú az út, az elengedés pedig lépésről lépésre történik.
