A furusato (egy idilli vidéki otthon iránti nosztalgikus érzés) fogalma ma is fontos
része a japán kulturális identitásnak, bár képe egyértelműen a vidékhez és a hagyományos
értelemben vett népkultúrához kötődik. A fogalom eredetét általában a XIX. század
második felének Meiji-kori modernizációs folyamatán belül értelmezik, noha a népkultúra
jelentőségének eredői megtalálhatók a XIX. század eleji kollektív identitás kialakulásának
a folyamatában. Az Edo-korban a kokugaku kulturális mozgalma az ősi japán nyelv, irodalom,
mítoszok, történelem tanulmányozásával a japán „eredeti kultúra” meghatározására tett
kísérletet. A folyamatban fontos szerepet kapott a „kultúra” mint a közösség összetartó
kerete, és ebben kiemelten a „nyelv” mint a kollektív identitás elsődleges hordozója.
Ebben az eszmében a népnyelv jelentősége, „rehabilitációjának” a szükségessége is
hangot kapott, így a népnyelv és a népkultúra is bekerült a diskurzusok tematikájába,
elsősorban Hirata Atsutane munkásságának köszönhetően. Ez a folyamat a Közép-Kelet-Európában
a XVIII. század végén és a XIX. században felvirágzó, a kollektív identitás megfogalmazását
célzó kulturális mozgalmakkal mutat hasonlóságot. A XIX. századi (nyugati típusú)
modernizáció során a XX. század elejére a japán felfogásban az eredeti japán kultúrát
és hagyományt megtestesíteni látszó népkultúra jellegzetességei a japán identitás
részeként fogalmazódtak meg, ami szintén hasonlítható a közép-kelet-európai modernizációs
és identitásdiskurzusok akkori folyamatához. A modernizációtól érintetlen parasztság
eszméje a XIX. században elterjedt nézet volt, de a nemzeti identitásban csak ott
kapott jelentős szerepet, ahol a modernizációt a társadalom idegen befolyásnak és/vagy
nyomásnak, azaz „kívülről jövőnek” érezte, és a saját kultúra védelmében a közösségek
kulturális örökségének meghatározásakor gyakran a vidéki, mezőgazdasági hagyományokhoz
fordult. A népkultúra mint a kollektív identitás egyik legfontosabb alapjának kérdése
a modernizációs problematika mellett egy régóta létező, a nemzeti fejlődésről és a
nemzettudatok kialakulásáról és jellegéről folytatott koncepcionális értelmezési vitához
is kapcsolható. A kérdést a globális modernizációs keret mellett koncepcionális megközelítésű
kontextusban is lehet vizsgálni és a kulturális identitás, valamint a „kultúrnemzet”
fogalmi keretei között értelmezni. Ez a megközelítés magyarázhatja, hogy a népkultúra
hagyománya mind a mai napig él Japánban, többek között éppen a furusato ideájában.
