A József-narratíva (Gen 37–50) nagyon emberi, mély érzelmeket mutató, drámai történet.
A főszereplő önismereti fejlődését követhetjük nyomon benne, hogy miként áll készen
a múltjával való szembesülésre, saját sorsával, a testvéreivel és apjával való megbékélésre.
József nőies vonásai a családja és az ország iránti gondoskodásban mutatkoznak meg,
karaktere mögött a Példabeszédek könyvéből ismerős megszemélyesített bölcsesség-nőalak
(Péld 8) és a „derék asszony” (Péld 31) is ott húzódik. József hétszer sír a családjával
való találkozás és kiengesztelődés folyamatában, ezek a mozzanatok a narratívában
khiasztikus szerkesztést mutatnak.
