A tanulás kihívása nemcsak az, hogy a forrásokat bárhol, bármikor és különbözőformátumokban
mindenki számára elérhetővé tegyük, hanem az is, hogy a tanulásta megfelelő helyen,
a megfelelő időben és a megfelelő módon kínáljuk (Fischer, 2001).Ennek eredményeképpen
a kutatások egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a távoktatásraés különösen az e-tanulásra,
hogy javítsák a tanulók teljesítményét és elégedettségét(Colchester et al., 2016).Ebből
a szempontból a tanulás kontextualizálása az adaptív rendszerek új paradigmája a hagyományos
tanulási korlátok kezelésére (Alshammari et al., 2014), amelyekmár nem képesek interaktivitást,
valós idejű végrehajtást, önkontrollt, az oktatásitartalom személyre szabását, adaptív
prezentációs formátumot és tanulási navigációtbiztosítani. Az adaptív rendszerek célja
a tanulás hagyományos megközelítéseinekátalakítása a tanulók igényeinek megfelelően
(Essalmi et al., 2010).Az e-tanulási platformok folyamatosan változnak; átalakították
a tanárok ésa diákok mindennapjait. Szükség van az e-tanulási platformok módszertani,
rendszerszintű vizsgálatára, hogy meghatározzuk dimenzióikat, specifikációikat és
értékelésükalapvető kritériumait. Annak ellenére, hogy jelenleg számos e-learning-rendszer
(pl.MOOC, Moodle, Edmodo) létezik az interneten, ezek általában ugyanazt az anyagotmutatják
be minden diáknak anélkül, hogy figyelembe vennék az egyéni különbségeket (Négyesi
et al., 2021).Bár több olyan rendszer is megjelent, amely figyelembe veszi a tanulási
stílusokat,hiányzik az átfogó összehasonlító értékelés. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésérevegyes
módszeres kutatást kísérlek meg, amelynek fő célja, hogy összehasonlító tanulmánytkészítsek
a Magyarországon legelterjedtebb e-learning-rendszerekről az alkalmazkodóképességük
hiánya szempontjából. További célom, hogy támogassam a tanárokat az igényeiknek leginkább
megfelelő platform kiválasztásában, hogy a lehető legjobban ki tudjákhasználni a digitális
pedagógia nyújtotta lehetőségeket. Emellett nem titkolt célom, hogyegyértelműen igazoljam
a jelenleg fejlesztés alatt álló új, adaptív e-learning-rendszeremlétjogosultságát.
Az áttekintés elsősorban azokra a különböző paraméterekre összpontosít, amelyeksegítségével
egy e-tanulási rendszer adaptívvá tehető. Az értékeléshez a QWS-megközelítést választottam,
mivel a differenciált eredmények rávilágítanak a platformokerősségeire és korlátaira.
A megközelítést azáltal igazítottam ki, hogy egy előzetesértékelési fázisban értékeltem
az alapvető kritériumokat. Ezek a minimális kritériumokhárom általános használati
követelményt fednek le: aktív közösség, stabil fejlesztésiállapot és a platform jó
dokumentációja. A negyedik kritérium a didaktikai célt fedile, és azt jelenti, hogy
a platformot inkább tartalmi, mint kommunikációs funkciókrakell használni, a platform
a tartalom bemutatására összpontosít.A QWS-módszer szimbólumok, egy kritériumlista
és súlyok használatán alapul.A súlyozáshoz hat minőségi fontossági szint létezik,
de én csak ötöt használok közülük:* = nagyon jó, # = jó, + = közepes, | = rossz, 0
= nagyon rossz/nem elérhető (Négyesi,2021). Egy kritérium súlya határozza meg azt
az értéktartományt, amelyben a platformteljesítménye mérhető. Ezután rétegzett valószínűségi
mintavételezéssel középiskolai ésegyetemi tanárokat kérdeztem meg online félig strukturált
interjú formájában az egyesplatformokkal kapcsolatban (N = 154).Az eredményeket platformspecifikusan
elemeztem, és összességében a Moodletekinthető a legjobb platformnak az adaptációs
kérdések szempontjából, bár hangsúlyozni kell, hogy a MOOC érte el a „legjobb” eredményt
az adaptivitás attribútumtekintetében. Vizsgálatom eredményei azt mutatják, hogy a
vizsgált rendszerek egyikesem mutatja a szükséges adaptivitási szintet, ami indokolja
egy új adaptív e-learning-rendszer kifejlesztését és bevezetésének tesztelését.
