A célterület 2016-os fenntartási terve szerint a botos kölönte (Cottus gobio) jó természetmegőrzési
állapotának elérése érdekében konzervációbiológiai beavatkozások szükségesek, melyek
során a faj szaporodását in situ módszerekkel is segíteni kell. Ezen módszerek egyike
a ketreces szaporítás. A lápi póc (Umbra krameri), a hévízi törpenövésű vadponty (Cyprinus
carpio carpio forma hungaricus), a menyhal (Lota lota), a széles kárász (Carassius
carassius) és a karika keszeg (Blicca bjoerkna) hasonló szaporításának módszere alapján
a botos kölönte esetében is leteszteltünk. Ivarérett egyedeket (♀ n=3; ♂ n=2) ívóketrecekbe
(n=2; 79 l; hálóméret 0,7 mm) helyeztünk az eredeti élőhelyükön. Két ikrást és egy
tejest pontyhipofízissel (10 mg/ttkg) kezeltünk és elhelyeztük őket az egyik ketrecbe,
míg egy másik ikrást és tejest kezelés nélkül egy másik ketrecbe helyeztünk. Mindkét
ketrecben kerámia béléstestet (25×52×17 cm) tettünk ívási szubsztránként. Két hét
elteltével mindkét ketreceben ikratételt találtunk. Az ezt követő időszakban egy jelentős
áradás történt a patakon, amely azt eredményezte, hogy az ivóketrecekben a finom iszapszemcsék
felhalmozódtak és alkalmatlanná tették a környezetet az ikrainkubációra és lárvafejlődésre.
Ezen eredmények alapján a botos kölönte szaporodásának ívóketreces in situ segítését
csak a szaporításra ajánljuk, az ikrák gondozását és a lárvák nevelését már védett
körülmények között kell folytatni.
