KÖRNYEZETI NEVELŐK ÉS A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN AKTÍV FIATALOK PSZICHÉS VESZÉLYEZTETETTSÉGÉNEK VIZSGÁLATA: MOTIVÁCIÓ, KIÉGÉS, MEGKÜZDÉS ÉS SZOCIÁLIS IZOLÁCIÓ

A környezeti nevelői munka mások viselkedésének megváltoztatására irányuló, az élet számos területét érintő komplex tevékenység, amelynek hatása, eredményessége azonban többnyire csak hosszútávon és mozaikosan érhető tetten. A gyors visszacsatolás hiányán túl további nehézséget okoz, hogy a környezeti problémák mérsékléséért, a természeti értékek megőrzéséért dolgozó, aggódó szakemberek és önkéntesek a társadalmi átlagnál gyakrabban szembesülnek a természeti környezet állapotromlásának jelzőivel, rendszergondolkodásuknál fogva jobban átlátják a társadalmi-, gazdasági-, és természeti folyamatok összefüggéseit, negatív hatásmechanizmusait. A folyamatok megváltoztatását célzó szemléletformáló tevékenységük ugyanakkor nyilvánvalóan túl lassan érvényesülnek a degradáló folyamatok sebességéhez képest, így munkájukat gyakran kíséri frusztráció, eredménytelenség érzés, a meg nem értettség motívuma és a szakmai tudásuk elismerésének hiányából fakadó csalódottság. Mindeközben a természethez való szoros érzelmi kötődésből fakadóan folyamatos aggodalommal, veszteségérzéssel, s ezen problémák iránt kevésbé érzékeny többségi társadalomtól való izolációval is meg kell küzdeniük (Mihók et al. 2021). A területen lezajlott kutatás szerint az említett tényezők együttesen a poszttraumás stressz tünetegyütteshez (PTSD) hasonló állapotot idézhetnek elő az érintett szakemberekben és önkéntesekben és fokozottan fenyegeti őket a kiégés veszélye (Fraser et al. 2013). Tevékenységük azonban vitán felül hasznos és nélkülözhetetlen a társadalom egésze számára, mentális egészségük támogatása közügy kell, hogy legyen. A Debreceni Egyetem, Pécsi Tudományegyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem közös fókuszcsoportos kutatásában a hazai környezeti nevelő szakemberek valamint környezetvédelemhez köthető tevékenységek kapcsán aktív szerepet vállaló egyetemi hallgatók esetében vizsgáltuk, hogy milyen primer motivációk indították és tartják őket a pályán (illetve a környezetvédelmi aktivitásokban), mennyiben veszélyezteti őket a kiégés, és milyen megküzdési mechanizmusokat alkalmaznak a megelőzésére. A kutatásban két online fókuszcsoportos interjút készítettünk 5-5 fővel. Az egyik csoportba tapasztalt (több évtizedes szakmai előélettel rendelkező) környezeti nevelőket, a másikba környezeti problémák iránt fokozottan érzékeny egyetemi hallgatókat hívtunk meg. A fókuszcsoportos interjúk kérdései a környezetvédelemmel kapcsolatos attitűdre, motivációra, a hatékonyság gátjaira, a szakmai és a magánélet egyensúlyára, a szakmai kiégésre való veszélyeztetettségre és a szemléletformáló tevékenységek során felmerülő problémákkal való megküzdésre irányultak, az interjúkat ugyanazon két kutató moderálta. Az interjúk feldolgozása tartalomelemzéssel történt. Az interjúk során készült videofelvételt több ízben végighallgattuk, majd többszöri egyeztetés után alakítottuk ki a megfigyelés és a tartalomelemzés végleges szempontjait. Kutatásunk alapján elmondható, hogy a fent leírt előfeltételezések mindkét csoportban beigazolódtak. A környezetvédelemmel kapcsolatban aktívan tevékenykedők esetén hangsúlyos az izoláció érzése, illetve a negatív érzelmek invalidálása a társadalom részéről és a szűkebb családi, baráti szociális közegben egyaránt. Egyértelműen kirajzolódik a szakmai és magánéleti határvonal definiálásából következő, és a kétféle egzisztencia közötti hasadás. Domináns motívumként jelentkezik a környezeti problémák előrejelzésével kapcsolatos ambivalens érzés is: pszichésen megterhelő, szociálisan hátráltató szerepkör a szükségszerűen bekövetkező rossz események előhírnökének lenni. A kutatás során feltártuk a hallgatói és a szakértői csoport értelmezési kontextusának hasonlóságait és különbségeit is. További terveinkben szerepel a nevelési tevékenységgel nem foglalkozó, környezetvédelmi, ill. természetvédelmi területen tevékenykedő szakemberek esetében is megvizsgálni, hogy az eddig kirajzolódott jelenségek mennyire általánosíthatóak a különböző, környezetvédelemhez kötődő szakmák esetében. Hivatkozások: Mihók, B., Fekete, M., Frankó, L., Martos, T., Pataki, Gy., Sallay, V., & Báldi, A. (2021). Természet és lelki egészség. ELKH Ökológiai Kutatóközpont, Vácrátót-Budapest. Fraser, J., Pantesco, V., Plemons, K., Gupta, R., & Rank, S. J. (2013). Sustaining the conservationist. Ecopsychology, 5(2), 70-79.