A mai, erős versennyel jellemezhető üzleti környezetben elengedhetetlen a munka-
vállalók viselkedésének és igényeinek alapos megértése, hiszen az alkalmazottak,
különösen a tehetségek megtartása alapvető fontosságú a szervezeti siker és fenntart-
ható működés szavatolása szempontjából. Ennek hiányában a tehetségek elvesztése
jelentős költségnövekedéssel, a morál romlásával és a szervezeti növekedés zavaraival
járhat, ami hosszú távon kedvezőtlenül befolyásolhatja a vállalatok teljesítményét.
Az alkalmazottak elégedettsége és elkötelezettsége szorosan összefügg a vállalat
sikerével, ezért a munkavállalói viselkedések és igények elemzése, valamint a munka-
vállalói jóllétet szem előtt tartó munkakörnyezet biztosítása prioritássá vált.
Az utóbbi években a munkavállalói elkötelezettség témakörében egyre több figyelmet
kap a „quiet quitting” vagyis a „csendes kilépés” jelensége, amely bár elnevezésében
újnak tűnhet, valójában a mögöttes viselkedési mintázat nem feltétlenül új keletű.
A „csendes kilépés” azon munkavállalókat írja le, akik csak a legszükségesebb,
munkaköri leírásukban szereplő feladatokat látják el, de nem mutatnak különösebb
elkötelezettséget munkájuk iránt, és nem tesznek extra erőfeszítéseket. Ezzel lénye-
gében a minimális elvárásokat teljesítik, és elkerülik a munkaköri követelményeket
meghaladó tevékenységeket, mint például az önkéntes túlóra vagy a projektmunkákban
való aktív részvétel.
A COVID-19 világjárvány okozta bizonytalanságok, az otthoni munkavégzés elterjedé-
se, valamint a munka és magánélet határainak elmosódása hozzájárultak ahhoz, hogy
a jelenség az utóbbi időben előtérbe került, különösen a millenniumi és Z generáció
körében, akik esetében gyakori a kiábrándultság és az elkötelezettség csökkenése.
A csendes kilépés jelensége különösen érdekes abból a szempontból is, hogy bár
a munkahelyi elkötelezettség hiánya sok esetben felmondásra késztethetné az
embereket, manapság – a munkaerő-piaci bizonytalanságok közepette – sokan inkább
ezt a „csendes” visszavonulási formát választják.
A témában megjelent publikációk száma ezzel párhuzamosan egyre dinamikusabban
növekszik az utóbbi években, hiszen egyre nagyobb igény mutatkozik a jelenség jobb
megértésére. A fogalom (és határainak) tisztázásán kívül erre a csendes kilépés méré-
sén keresztül látnak lehetőséget a kutatók. Jelen munka a Web of Science (n=62) és
Scopus (n=91) adatbázisokban megjelent szakirodalmi forrásokat vizsgálva összegzi
a „csendes kilépés” jelenségével kapcsolatos tudást, különös hangsúlyt helyezve a
jelenleg publikált mérési lehetőségekkel, skálákkal kapcsolatos tanulságokra.
