A pénzügyi kimutatások könyvvizsgálata során a könyvvizsgáló kellő bizonyosságot kíván
szerezni arról, hogy a vizsgálat alatt álló pénzügyi kimutatás nem tartalmaz akár
csalásból, akár hibából eredő lényeges hibás állítást. A könyvvizsgálati kockázat
csökkentése során a lényegesség meghatározásának tehát kiemelt jelentősége van, amelynek
szabályait a könyvvizsgálati standardok tartalmazzák. Azonban ezek az általános előírások
(ISA 315, ISA 320, ISA 450) normál céghelyzeteket feltételeznek és az egyedi pénzügyi
kimutatásokra vonatkozóan fogalmaznak meg alkalmazható szabályokat. Felmerülhet bennünk
az a kérdés, hogy hogyan kell alkalmazni ezeket a szabályokat, ha nem egyetlen vállalkozás,
hanem egy vállalatcsoport konszolidált pénzügyi kimutatása, vagy nem normál, hanem
speciális céghelyzet (átalakulás, egyesülés, szétválás) esetén kell a lényegességet
értelmezni. Előadásunk/tanulmányunk ezeket a kérdéseket vizsgálja a rendelkezésre
álló könyvvizsgálati standardok előírásainak felhasználásával, illetve adaptálásával.
