Bevezetés: A szédülés gyakori panasz a mindennapi klinikai gyakorlatban. Amennyiben
a részletes és célzott kivizsgálás és ellátás nem történik meg, a panaszok fennmaradásával
kell számolnunk, egyéb tünetek megjelenését okozva. Célkitűzés: A szédüléses panaszokra
specializálódott rendelésen szerzett tapasztalataink ismertetése. Módszer: A jelen
kutatás egy szédülésre specializálódott rendelés beteganyagát vette figyelembe. Ennek
során a részletes anamnézisfelvétel mellett célzott egyensúlyrendszeri vizsgálatok,
tisztahangküszöb-audiometria, agykoponya-CT és agykoponya-MRI, valamint carotis-vertebralis
Doppler-ultrahangvizsgálat eredményeit értékeltük. A szédülés és a fülzúgás mindennapi
életvitelre kifejtett hatásának vizsgálatához a DHI (Dizziness Handicap Inventory)
és a THI (Tinnitus Handicap Inventory) kérdőíveket alkalmaztuk. Eredmények: A kutatásba
összesen 121 beteget (átlagéletkor: 51,40 ± 13,38 év; 72 nőbeteg) vontunk be. A szédülés
kezdetének időtartama 5 hónap mediánértékre volt tehető, 240 hónap maximális érték
mellett. A szédülés több mint 60%-ban forgó jellegű volt, 1,5 óra medián-időtartammal.
Halláscsökkenés közel 30%-ban, tinnitus több mint 50%-ban jelentkezett. A tinnitus
vonatkozásában domináltak a kétoldali panaszok (38,7%). Fejfájás közel 30%-ban jelentkezett,
amely igen nagy arányban (81,25%) mutatott összefüggést a szédüléssel. A diagnózisok
megoszlása alapján a leggyakoribb kórképek a benignus paroxysmalis positionalis vertigo
(24,8%), a vestibularis migrén (22,3%), az extravestibularis eltérések (19,8%) és
a Ménière-betegség (18,2%) voltak. Egyensúlyrendszeri fizikális vizsgálatok alapján
spontán vestibularis tünet ritkán volt azonosítható (5%). Fejimpulzusteszt alapján
eltérés kissé nagyobb arányban (10%) igazolódott. Positionalis nystagmus csupán 13%-ban
jelentkezett, amely rendkívül kis arány a benignus paroxysmalis positionalis vertigo
gyakoriságához képest. Agykoponya-CT-vizsgálat 24%-ban készült, 65%-ban teljesen negatív
eredménnyel. Az agykoponya-MRI esetében az arányok 74% és 35% voltak. A carotis-vertebralis
Doppler-ultrahangvizsgálat 62%-ban zárult negatív eredménnyel. A DHI-kérdőívek alapján
a súlyos (41%), míg a THI-kérdőívek alapján az enyhe (34%) és a közepesen súlyos (32%)
életminőség-romlás volt a leggyakoribb. Következtetés: A szédülés hátterében számos
ok állhat, vestibularis és extravestibularis okok egyaránt. A nem időben megkezdett
és nem megfelelő kivizsgálás a diagnózis és a terápia megkezdésének késlekedéséhez
vezet, életminőség-romlást és pszichés társtünetek megjelenését okozva. | Introduction:
Vertigo is a frequent issue in everyday medical practice. Without specific examinations,
it can persist, leading to co-occurring symptoms.
Objective: To present our experiences gained at a clinic specialising in vertigo.
Method: In this study, patients were enrolled at a clinic specialising in vertigo.
Detailed case histories, physical assessments of the vestibular system, pure-tone
audiometry, brain CT/MRI, and carotid vertebral Doppler ultrasonography results were
examined. To assess the impact of symptoms, the Dizziness Handicap Inventory (DHI)
and the Tinnitus Handicap Inventory (THI) were administered.
Results: 121 patients (51.40 ± 13.38 years; 72 women) were enrolled. The median onset
of vertigo was recorded at 5 months, with a maximum of 240 months. Spinning sensations
were reported in more than 60% of the attacks, with a median duration of 1.5 hours.
Hearing loss occurred in approximately 30%, while tinnitus was noted in 50%, with
bilateral tinnitus being the most common (38.7%). Headaches occurred in approximately
30%, with a significant proportion related to vertigo (81.25%). The most frequent
diagnoses were benign paroxysmal positional vertigo (24.8%), vestibular migraine (22.3%),
non-vestibular causes (19.8%), and Ménière’s disease (18.2%). Spontaneous vestibular
signs occurred at low rates (5%). The head-impulse test was positive slightly more
often (10%). Positional
nystagmus was detected in 13%, which is a low percentage, especially given the high
prevalence of benign paroxysmal positional vertigo. Brain CT scan was conducted in
24%, with 65% having negative results. In comparison, brain MRI was performed in 74%,
and 35% yielded negative results. Carotid Doppler ultrasonography showed normal results
in
62%. Severe vertigo was reported in 41%, while mild (34%) and moderately severe (32%)
tinnitus were the most commonly reported handicaps.
Conclusion: There are various causes of vertigo, including vestibular and non-vestibular
factors. Delays in diagnosis and a lack of specialised testing lead to a delay in
treatment, worsening the quality of life and contributing to psychiatric comorbidities.
