Értelmileg akadályozott tanulók adaptált művészeti pedagógiai fejlesztő programjának
akciókutatását végezzük. Az adaptáció Kodály Zoltán koncepciójára és Kokas Klára zenebefogadást
segítő módszerére épül, a fejlesztés fókuszát a sajátos nevelési igény szükségletéhez
illesztettük. Szakirodalmi tájékozódásunk során hasonló vizsgálatokat nem találtunk.
A művészeti adaptációs programban részt vevő, értelmileg akadályozott tanulókat keresztezett
eljárással vizsgáltuk, kommunikációs kompetenciájukat és receptív szókincsüket hasonlítottuk
össze a kontroll csoport eredményeivel. A mintát két csoportra osztottuk, mindkét
csoport vizsgálati és kontroll szerepkörben is részt vett a kutatásban. Az egyes
szerepkörbe kerüléskor minden esetben bemeneti és kimeneti méréseket végeztünk. A
kommunikációs kompetenciát a Pedagógiai Analízis és Curriculum eljárással, a receptív
szókincset a Peabody szókincsvizsgálattal mértük fel. Arra voltunk kíváncsiak, van-e
fejlesztő hatása az adaptált pedagógiai fejlesztő programnak a vizsgált, 1-6 osztályos
tanulók kommunikációs kompetenciájára és receptív szókincsére.
A kutatás első szakaszában tartunk, eddigi eredményként összegezhető, hogy a kommunikációs
kompetenciában esetenként azoknál a gyermekeknél mutatkozik mérhető fejlődés, akik
verbálisan fejezik ki magukat. Arra vonatkozó tudásunk, hogy szignifikáns fejlődés
következik-e be a művészeti adaptációs pedagógiai fejlesztő program hatására a vizsgált
területeken, csak a tanév végén lesz. De már bizonyos, hogy értelmileg akadályozott
tanulóknál a receptív szókincs érzékenyebben reagál a fejlesztésre és a spontán fejlődésre
is.
Kulcsszavak: értelmileg akadályozottság; receptív szókincs; Pedagógiai Analízis és
Curriculum; művészeti adaptáció;
