Az Európai Uniónak sok hivatalos nyelve van, ami példátlan volumenű fordítási tevékenységgel
jár. A többnyelvű uniós szövegalkotás és fordítás a hivatalos nyelvekben egy sajátos
uniós szaknyelv, ún. eurolektus kialakulását is eredményezi, amely a szakmai és a
tudományos nyelvhasználatra is hatással van. A tanulmány bemutatja a többnyelvűség
Európai Unióban értelmezett – és a soknyelvűségtől eltérő – fogalmát, a tagállami
hagyományoktól eltérő uniós szaknyelv jellemzőit, valamint mindazon speciális terminológiai
feladatokat, amelyek a folyamatos fordítási kötelezettségből adódnak. Rámutat, hogy
a hazai fülnek gyakran idegennek hangzó, szokatlan megnevezések mögött tudatos fordítói
döntések állhatnak. Végül a tanulmány felhívja a figyelmet arra az igen fontos tényre,
hogy a csatlakozást követően a fordításokat az uniós intézmények koordinálják, ezért
a tagállam felelőssége, hogy az uniós többnyelvűségből adódó fordítási-terminológiai
kihívásokat lehetőséggé tudja-e alakítani a magyar tudományos és szaknyelvek fejlesztésére.
