A tudományos ismeretek fordítása nem csupán filológiai feladat, mert kihat a tudományos
kommunikáció, a gondolkodás, s rajtuk keresztül a kultúra, a társadalom és a tudomány
alakulására és ‒ a választott fordítási stratégián keresztül ‒ az emberiség episztemológiai
diverzitásának fenntarthatóságára is. Ágense a fordító: a tudós, a szakfordító/fordítóügynökség
vagy a gép. Tanulmányom rámutat azokra a fordítási stratégiákra, amelyeknek episztemológiai
következményei vannak a tudásalkotásra, a tudásrendszerek közötti információátadásra,
valamint a különféle tudományos ismeretek megőrzésére. Meghatározom a tudomány fordításához
szükséges ún. tudományos szakfordítási makrokompetencia fogalmát és összetevőit, majd
bemutatom ennek egyedi, diszciplínaspecifikus és episztemikus elemeit. Az általános
és szakfordítási kompetenciákon túl ezek teszik képessé a fordítót arra, hogy episztemológiai
szempontból felelős, tudatos döntéseket hozzon, miközben a forrásnyelvi szövegváltozattal
funkcionálisan egyenértékű, a célkultúra diszciplináris praxisába illeszkedő célnyelvi
szöveget alkot. Zárásul az egynyelvűséggel szemben a tudományos többnyelvűség és az
episztemológiai diverzitás megőrzésének jelentősége mellett foglalok állást.
