A földi mágneses mező alakulásának megértésében évtizedek óta egyre jelentősebb szerep
jut a nagy teljesítményű számítási infrastruktúrán végzett numerikus szimulációknak.
Ezt részben a mezőt bolygónkban fenntartó folyamat összetettsége, részben annak léptékbeni
sajátosságai indokolják.
Egy, a folyamat belső viszonyait rekonstruálni képes gépi tanuló algoritmus megfelelő
működéséhez szükséges, nagy számosságú és jellegében is kellő változatosságot eredményező
számítássorozat generálása azonban épp ezen okoknál fogva jelent komoly kihívást.
Az itt bemutatott módszertani fejlesztés a direkt numerikus szimulációk megkerülésével,
egy idealizált analitikus modell és egy szisztematikus modellszámítás eredményeinek
közelítése révén kísérli meg a fenti problémát orvosolni.
A fejlesztés tágabb relevanciáját adhatják például az olyan műszaki vagy orvosdiagnosztikai
problémák, melyek esetében nem lehetséges vagy nem kívánatos a vizsgált fizikai folyamathoz
közvetlenül hozzáférni, annak komplex modellezése pedig jelentős számításigényű.
Az eljárás során alkalmazott tanítási módszer képessé teheti a gépi tanuló (mélytanuló)
algoritmusokat arra is, hogy kezeljék a szimulációk és a valós folyamat között feszülő
ellentmondásokat.
