A tanulmány Kazinczy Ferenc Tübingai pályaművének az MTA Kézirattárban őrzött, ma
ismert, legnagyobb terjedelemben fennmaradt példányát elemzi. Azt vizsgálja, hogy
ennek az értekezésnek a magyar nyelvű része teljes egészében Kazinczy Ferenc megszövegezésének
tekinthető-e, vagy más is közreműködhetett a magyar változat létrehozásában. Az irodalomtörténeti
háttér és a kézírások vizsgálata mellett a nyelvi, szókészlettani elemzésnek kulcsfontosságú
szerep jut ebben a kutatásban.