ELŐSZÓ
Kedves Olvasó!
A Cartographia 70 éves fennállását ünnepelve olyan útra emlékezünk, amely tele van
kihívásokkal, újításokkal és sikerekkel. Ez az évforduló lehetőséget ad arra, hogy
visszatekintsünk az elmúlt évtizedekre, és elismerjük mindazokat, akik hozzájárultak
ahhoz, hogy a Cartographia a magyar térképkészítés meghatározó szereplője lehessen.
1954-ben azzal a céllal indult útjára a Kartográfiai Vállalat, hogy pontos, megbízható
és igényes térképekkel szolgálja a hazai nagyközönséget. Az elmúlt hét évtized alatt
számos nemzedék számára nyújtott segítséget a világ megismeréséhez, legyen szó tankönyvek
térképeiről, turistatérképekről, atlaszokról, útikönyvekről vagy legújabban a digitális
megoldásokról.
Kollégáink mindig a legmagasabb színvonalra törekedtek, figyelembe vették a folyamatosan
változó technológiai környezetet és a felhasználói igényeket. Ez az elhivatottság
és kitartás tette lehetővé, hogy vállalatunk máig vezető szerepet töltsön be a hazai
térképészet világában.
Ezen a kerek évfordulón köszönetet mondunk mindazoknak, akik az elmúlt 70 évben segítették
a cég munkáját: térképészek, kereskedők, terjesztők, nyomdászok, fejlesztők, viszonteladók
és a hűséges vásárlók. Együtt építettük fel azt az örökséget, amelyre büszkék lehetünk,
és amely továbbra is iránymutató kell maradjon a jövő generációi számára.
Bízunk benne, hogy a következő generációk is ismerni fogják a Cartographia térképeit.
Hisszük, hogy a XXI. században is szükség van üzenetet hordozó online és offline térképekre
is. Köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott ezen az úton, és várjuk, hogy a jövőben
is együtt térképezzük fel a világot!
Miszori István és Toók Gábor
ügyvezetők
SZERKESZTŐI ELŐSZÓ
„Mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk elő.”
Eugène-Melchior de Vogüé
Szokatlan szerkesztői előszó előtt egy mottó, de rögtön kiviláglik az összefüggés,
amint előadom, miként kelt életre a Cartographia 70 esemény, amelynek eredményeként
megszületett e kötet, melyet a tisztelt
Olvasó a kezében tarthat. A fenti mottó Nyikolaj Vasziljevics Gogol írói munkásságát,
és az utána következő nemzedékre tett hatását van hivatva jellemezni – valljuk be
őszintén, rendkívül találó módon.
2024 első negyedévében, amikor először felmerült, hogy emlékezzünk a Kartográfiai
Vállalat alapításának 70. évfordulójára, valami hasonló gondolatfolyam képe alakult
ki bennem. A Kartográfiai Vállalat korának egyik legjobban funkcionáló, jól szervezett
és sikeres nagyvállalata volt. Falain belül térképészek végezték egyetemi gyakorlatukat,
kezdték
szakmai pályafutásukat, és váltak igazi szakértővé. Ugyanakkor a vállalat által készített
és kiadott térképeken is nemzedékek nőttek fel – köztük az enyém... A vállalat jóvoltából
fogtuk kezünkbe első földrajzi atlaszunkat az iskolában, és vetettük bele magunkat
karácsonyi estéken a hőn áhított, és szüleink jóvoltából megkapott világatlaszokba.
Így lettünk mi térképészek, földrajzosok, térképet értő módon használó kutatók, vagy
éppen turisták. Nem lehet kihagyni a folyamatból a vállalatot, amely így vagy úgy,
de hatással volt korának és az azt követő korszakoknak térképészeire, és a térképet
használni tudó és
szerető (nem csak szak-) embereire. Ezért éreztük fontosnak életre hívni ezt az eseményt.
Abban a korban, amikor úgy tűnik, beszűkülnek tudományos tereink, amikor ellehetetlenülni
látszanak szakmai szervezetek, amikor a térképhasználati szokások gyökeres és gyors
változásaira nehezen tud reagálni a szakma, fontosnak tartottuk, hogy minden olyan
tudás és információ, amely a Kartográfiai Vállalat működésével kapcsolatosan
még a köztudatban van – és számunkra belátható erőfeszítéssel elérhető –, jelenjen
meg nyomtatásban.
Szervezőtársammal, Orosz Lászlóval számos egykori és jelenlegi dolgozót és a korszakban
működő szakmai szereplőt kerestünk meg és kértünk fel szakmai előadásra, vagy visszaemlékező
cikk írására. A felkértek közel fele vállalta, hogy eleget tesz kérésünknek. Írásaikat
lektortársaimmal, dr. Török Zsolt Győzővel és dr. Gercsák Gáborral szigorúan nyelvi
szempontból javítottuk, az előforduló, megértést zavaró hibákat korrigáltuk, illetve
egységes formába szerkesztettük a kéziratokat. Szakmai lektorálást, tartalmi ellenőrzést
nem végeztünk.
Hiszem, hogy e munkában részt vevő kollégáimmal együtt olyan folyamatot indítottunk
el, amely felhívja a figyelmet a kartográfiatörténet és az erről tudósító információk,
adatok dokumentálásának fontosságára, hogy e tudás ne vesszen el, hanem az utánunk
következő nemzedékek számára is elérhető legyen.
A térképész szakma kicsi, és egyre szűkülni látszik. Fontosnak érezzük, hogy erősítsük
az együvé tartozás gondolatát, és hogy jelezzük: a térképészet fontos része a tudománynak,
fontos része a kultúránknak. Ezért megőrzéséért, fennmaradásáért közösen kell tennünk.
A magyar térképészet nem lenne teljes a Kartográfiai Vállalat nélkül, mert így vagy
úgy, de mindannyian a Kartográfiai Vállalat atlaszaiból bújtunk elő…
Budapest, 2024. november 10.
dr. Oláh Krisztina
