A tanulmányban térinformatikai módszerek segítségével több időmetszetre kiterjedően
mintegy 40 éves időintervallumban vizsgáltuk meg Debrecen beépítettségének és népességeloszlásának
alakulását. Célunk a belső szuburbanizáció helyi sajátosságainak feltárása és vizsgálata
volt, amely során a központi belterületet nem vontuk be az elemzésbe. Az ezredforduló
előtti dinamikus, majd 2000 után mérséklődő szuburbanizációs jelenségek következtében
jelentősen átalakult a beépítettség karaktere – a város közvetlen peremén térben kiterjedve
és besűrűsödve, majd a belvárostól növekvő távolsággal jellemzően csökkenő mértéket
mutatva. Ezt a csökkenő értéket karakteresen megtörik a jelentős népességű településrészek
(főként Józsa és Pallag) a kiugró és az ezredforduló után is növekvő beépítettségükkel.
A kialakított kategorizálás alapján jól látszik, hogy a belső szuburbanizáció jelensége
bár mérséklődött és kevésbé intenzív, de korántsem állt le teljesen, több városrész
dinamikus fejlődése napjainkban is folytatódik.