A Tudományos Diákköri konferenciákon (TDK) résztvevő hallgatók számának növekedése
érdekében jelen kutatás célja feltárni a hallgatói távolmaradás okait, és azon szempontokat,
amelyek a részvételre motiválnák vagy demotiválják őket. Kutatásunkban kvalitatív
és kvantitatív módszereket egyaránt alkalmaztunk. Tíz, minimum 4,5-ös átlaggal rendelkező
hallgatóval készítettünk interjút, majd a kvalitatív információk számszerűsítésére
kérdőíves megkérdezést folytattunk 171 hallgató részvételével. Eredményeink alapján
a megkérdezett hallgatók elsősorban az időhiánnyal és a nem megfele-lő tájékozottságukkal
magyarázták távolmaradásukat, és sajnos az érdektelenség is megfigyelhető volt. A
hallgatókat elsősorban azok a szempontok motiválnák a TDK dolgozat megírására, amelyek
kézzelfogható és lehetőleg azonnali előnyt jelentek a számukra. A demotivációs tényezők
közül kiemelendő az időhiány, az egyetemi tanulmányaik mellett vállalt munkavégzés
és az általuk szükségesnek ítélt információk hiánya. Az egyetemi, valamint a szakmai
előrehaladásra vonatkozó szempontokat mind nagyon motiváló tényezőnek értékelték,
ugyanakkor sajnos a tudományos érték előállítása nem volt fontos számukra. Eredményeink
alapján javasoljuk, hogy az oktatók bevonása mellett mind nagyobb teret kapjon a hallgatótársak
szerepeltetése is. Ezért hasznosnak látjuk a TDK demonstrátori poszt létre-hozását,
ahol a demonstrátor a célközönség korosztályából kerül ki. A demonstrátor hallgató
segítségével minden bizonnyal könnyebben el lehetne érni és megfelelő üzenetekkel
ellátni olyan, a TDK kommunikációban még kevéssé jellemző csatornákat, mint az Instagram
és a TikTok. A kutatás alapján érdemes lenne az egyes képzéseken és szakokon a hallgatók
felé különbséget tenni a kommunikációban és az információk súlypontjában.
