Bevezetés: Daganatos betegek sugárterápiás kezelésének első lépése a besugárzástervezés,
melynek során CT-képsorozatokon kell a céltérfogatot (daganatot) és a védendő szerveket
körberajzolni. Ezt a folyamatot kontúrozásnak vagy szegmentálásnak hívjuk. A rajzolás
jellemzően két dimenzióban, axiális CT-szeleteken történik, de a tervezés során a
dóziseloszlás számolása és a terv kiértékelése már háromdimenziós. Hagyományos módon
manuálisan végezték a szeletenkénti kontúrozást, de az utóbbi időben már automatikus
szervkontúrozó szoftverek is elérhetővé váltak, melyek gyorsabbá és megbízhatóbbá
teszik ezt a folyamatot. Célkitűzés: Mesterséges intelligencián alapuló algoritmust
használó szervkontúrozó szoftverek minőségének összehasonlítása és azoknak a szerveknek
a meghatározása, amelyeket a jelenlegi algoritmusok a legjobb egyezőséggel tudnak
körberajzolni, illetve azoknak a szerveknek az azonosítása, amelyeknél a szegmentálásban
nagy eltérések vannak a különböző szoftverek között. Módszer: Négy anatómiai régióban,
93 beteg CT-sorozatán három kontúrozószoftverrel (MVision, ART-Plan, Limbus) berajzolt
védendő szerveket hasonlítottunk össze. Az MVision-kontúrokat választottuk referenciának,
és a térfogatok nagysága, a tömegközéppontok helyzete, valamint a térbeli egyezést
jellemző hasonlósági és konformalitási indexek használatával végeztük el az összehasonlítást
az MVision-hez képest. A térbeli egyezőség szempontjából sorrendet állítottunk össze,
meghatározva a legkisebb és a legnagyobb eltéréseket mutató szerveket. Eredmények:
A legjobb egyezőséget mutató szervek sorrendje: tüdő, agy, máj, lép, gyomor, szív,
szemek, állkapocscsont, vesék, gerinccsatorna, emlők és húgyhólyag. A legnagyobb eltéréseket
a kis térfogatú szerveknél kaptuk: pajzsmirigy, látóideg-kereszteződés, bal elülső
leszálló koszorúér és agyalapi mirigy. Jelentős különbségeket találtunk a prosztatánál,
a légcsőre vonatkozó nagy eltérések pedig az anatómiai határok eltérő értelmezéséből
adódtak. Megbeszélés: Olyan szerveknél, melyeknél a szövetsűrűség jelentősen eltér
a környezetükhöz képest (levegő–lágy szövet, csont–lágy szövet) a szoftverek megfelelő
minőségben tudják meghatározni az adott szervet. A nagyobb térfogatú szerveknél kisebb,
míg a kisebb térfogatúaknál relatíve nagy különbségeket találtunk a szoftverek által
rajzolt kontúrok között. Következtetések: A védendő szervek nagy részénél a jelenlegi
szoftverek jó egyezőséggel határozták meg a kontúrokat. Nagy különbségek, melyek számottevő
manuális korrigálást igényelnek, csak a kis térfogatú szerveknél jelentkeztek. Orv
Hetil. 2024; 165(49): 1934–1944.
