A munkaidőcsökkentéssel kapcsolatos lehetőségek és menedzsment kihívások, valamint annak potenciális társadalmi szintű hozadéka a fenntarthatósági törekvések tükrében

A tanulmányban fenntarthatósági szempontok felől közelítve tekintettük át a kibocsátás és a munkaidő kapcsolatát. A munkaidő hossza és értelmezési kereteinek újragondolása aktuális és releváns kérdés. Ennek kapcsán munkaszervezési, toborzási, munkaerőmegtartási és hatékonysági szempontok egyaránt felmerülnek. Azonban a munkaadói és munkavállalói szempontokon túl társadalmi aspektusok is ide kívánkoznak. Nem triviális a két terület kapcsolata, de a kevesebb munkaóra fenntarthatósági törek- vésekre gyakorolt hatását nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A termelés (kibocsátás) és fogyasztás egymással összekapcsolódó növekedését az eddigi tapasztalatok szerint fogyasztási oldalról megközelítve nem sikerült korlátoznunk. Az ipari forradalom óta megfigyelhető tendencia a munkavégzés hatékonysága, azaz a termelékenység folyamatos növekedése, melyet a szokásosnak tekintett munkaidő csökkenése kísér. Azonban a két dimenzióban tapasztalt változás léptéke komoly eltérést mutat. A munka, mint termelési tényező felhasználásának csökkenése egy nagyságrenddel marad el hatékonyságnövekedés mértékétől. A fogyasztás önkéntes mérséklésére vonatkozó felhívások mellett a munkavégzés önkéntes mérséklésére vonatkozó lehetőségek is segíthetik a fenntartható modellre való átállást. A munkaidő hosszának tudatos és fokozatos lerövidítése olyan utat nyithat meg, amely egyszerre szolgálja a fenntarthatóságot a gazdasági értelemben „nemnövekedő” gazdasággal és a szabadidőtöbblet következtében az egyéni és társadalmi jólléttel. A tanulmányban a szekunder adatok elemzésén túl két primer adatfelvételre támaszkodtunk. Országosan 500 fő telefonon keresztül, strukturált kérdőív segítségével végzett megkérdezése, amely a felnőtt lakosságra vonatkozóan nem, életkor és régió szerint reprezentatív mintán történt. Az adatfelvétel 2023 decemberében zárult. Ezt munkáltatók körében készített, mélyinterjúk formájában megvalósított kvalitatív vizsgálat egészítette ki. Az mélyinterjúk 2024 őszén készültek. Az eredmények arra mutatnak rá, hogy a leginkább megengedő vizsgált szcenárió szerint a jelenlegi munkavállalók egyharmada változtatna munkaidején. A medián munkaidő 40 óráról 30 órára változna a körükben. Mindez a teljes mintára vetítve azt jelenti, hogy átlagosan heti mintegy 7 órával, azaz kb. 16%-kal csökkenne átlagosan a munkában töltött hossza. Az eredményekből az látszik, hogy a munkaidő csökkentésére való nyitottság elsősorban társadalmilag meghatározott: a hiedelemrendszerek befolyásolják leginkább. A munka szerepét (túl)értékelő hagyományos dogmák bizonyos jól lehatárolható csoportok esetében erősek igazán. A munkáltatói oldal részéről mikroszinten magától érhető módon merülhetnek fel ellenérdekek a munkaidő csökkentésében, amennyiben az így elért potenciális szemé-lyes hatékonyságnövekedés nem kompenzálja a kieső munkaidő következtében csökkenő termelési volument. Ugyanakkor makroszinten mind a munkavállalók jólléte és az ebből eredő gazdasági-társadalmi előnyök, mind a fenntarthatósági törekvések elősegítése olyan hozadék, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Az egyes vállalatok esetében pedig a bérköltségeken jelentkező veszteségért az elköteleződés, a munkáltatói márka erősödése, vagy akár könnyen számszerűsíthető toborzási költségek csökkentése jelenthet kompenzációt.