A vezetés az egyik legösszetettebb és legváltozatosabb jelenség. Az évek során széles
körben tanulmányozták, és napjaink rohanó és egyre inkább globalizált világában minden
eddiginél nagyobb jelentőséget kapott. Ennek ellenére a vezetés a téma összetett-
sége miatt továbbra is magával ragadó és zavaros vitákat generál. Egyes vélemények
szerint „a vezetés a társadalomtudományok közül a legtöbbet vizsgált és legkevésbé
értett téma”, és „soha ennyien nem dolgoztak még ilyen sokáig, hogy ilyen keveset
mondjanak”.
A kutatók számos különböző definíciót és elméletet javasoltak a vezetésről. Néhány
meghatározás a következőkben összegzi a sokszínűséget: „a cél elérésére irányuló
befolyásolási folyamat”, „a vezetés mások mozgósításának művészete, hogy a közös
törekvésekért való küzdelemre akarjanak bírni”, „a vezetés egyszerűen befolyásolás”
stb.
A gondolkodási sémák szerteágazó logikát követnek, mégsem létezik egy általánosnak
tekinthető meghatározás vagy konkrét vezetési megközelítés. Továbbra is folynak az
erőfeszítések annak meghatározására, hogy mi jellemzi a hatékony vezetőt. A hatékony
vezetés elismerten kulcsfontosságú minden szervezet sikeréhez. Valójában az emberi
tőke és a szervezeti menedzsment fontosságának elismerése felé történt elmozdulás.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a vezetés és menedzsment azonosságának/
különbözőségének vitája mellett az emberi tőke fontossága magával hozza a tudás
felértékelődését a szervezetekben. A kérdés, hogy a vezetési stílusok történetét
végigkísérve, hol jelentkezett kimondva vagy kimondatlanul az emberi tőke iránti igény,
hol jelentkezett először és milyen formában a tudás szükségessége és milyen fázisokon
keresztül jutottunk el odáig, hogy ma, a fenntarthatósági vezetés kulcskérdésként
foglalkozik a tudás fenntarthatóságának lehetőségével. Az előadás nyomon követi a
főbb vezetési elméletek történelmi fejlődését, és áttekinti azokat a mérföldköveket,
melyek mértékadó elméletekhez, arra épülő gyakorlatokhoz vezettek.
A vezetéselmélet négy fő korszakát tekinti át: a tulajdonság-, a viselkedés-, a szituációs
és az új vezetéselméletet, párhuzamba állítva azokkal a gyakorlatokkal, melyek az
emberi tőke felértékelődését és a tudás fenntarthatóságának igényét vetítik előre.
