Hogyan segítheti a stratégiai menedzsment a Budapest bulinegyedét sújtó nemkívánatos mértékű turizmus enyhítését?

Mint mindennek, ennek a kutatásnak is van története. Valamikor a globális és a hazai turizmus eddigi legnagyobb „dübörgésének” évében, 2019-ben kezdődött, amikor az egyik jól finanszírozott és jól menedzselt Tématerületi Kiválósági Program (TKP) keretében lehetőség nyílott a helyi politika overturizmusban játszott szerepének kiterjedt, a stratégiai menedzsment eszköztárát is alkalmazó feltárására, pontosabban annak megkezdésére. Öt év telt el a kutatási terv megfogalmazása óta, a COVID-19 világjárvány és a részben annak folyományaként kialakult polikrízis korábban sosem tapasztalt mértékben és ideig térítette le fejlődési pályájáról a turizmust, a túlturizmusból egyik napról a másikra kitartó null-turizmus lett (UNWTO 2020). Mivel a vizsgálatok a magyar főváros bulinegyedének kezeletlenül hagyott problémáira, azok kialakulására, orvoslásuk és jövőbeli elkerülésük alternatíváira koncentráltak, így a pandémia, illetve annak hatása semmilyen nehézséget nem okozott az egyre terebélyesedő kutatási program megvalósításában. A turizmusipar a koronavírus okozta világjárvány elleni védekezés egyik áldozata (Gössling et al. 2020). A turizmus reziliens természete és az elhalasztott kereslet azonban előrevetítette, hogy a járványhelyzet elmúltával a korábbiaknál is dinamikusabban élénkülő és nagyobb volumenű kereslettel kell majd számolni (Cheer–Lew 2018). Mivel az overtourism jelenségének visszatérése prognosztizálható, ezért elengedhetetlen a kialakulásában közrejátszó tényezők eddigieknél sokoldalúbb feltárása, a menedzsment implikációk meghatározása (Dodds–Butler 2019). Az overturizmussal kapcsolatos kutatások fehér foltjának számít a szervezeti figyelemnek a turisztikai desztinációs menedzsment szervezetek működésében játszott szerepe. A szervezetek figyelemalapú szemlélete (ABV) (Ocasio, 1997) felismeri, hogy egy szervezet döntéshozói – esetünkben Budapest és kerületeinek polgármesteri hivatalai és képviselői – korlátozottan képesek figyelni és cselekedni az őket körülvevő, gyakorlatilag korlátlan számú ingerre. Az ABV szerint az, hogy a döntéshozók mit tesznek, attól függ, hogy hová összpontosítják figyelmüket, milyen konkrét kontextusban találják magukat, és milyen a figyelem strukturális megoszlása (szabályok, erőforrások, társadalmi kapcsolatok, szereplők, társadalmi pozíciók). Az előadás az overturizmus jelenségében kitüntetetten érintett magyar főváros, Buda- pest kapcsán kívánja közreadni azokat a módszertani alternatívákat és eredményeket, amelyek segítségével alaposabban tanulmányozható és az ismeretek birtokában menedzselhető a nemkívánatos mértékű forgalom elkerülése. Egy izgalmas kutatási probléma felől közelítve az előadás hozzájárulást nyújthat az ABV-hez a szókincs, a stra- tégiai kommunikáció, a többszintű döntéshozatal szerepének feltárása szempontjából (Ocasio et al. 2018). Az előadásban bemutatásra kerülő eredmények egyrészt a 2019. évi TKP, másrészt az OTKA K 134877 projekt keretében, az NKFIH támogatásával kerültek feltárásra.