Nagy felbontású rétegtani tagolás és ezt megalapozó mélyfúrás geofizikai adatrendszer
hiányában a Duna–Tisza-köze területére vonatkozó vízföldtani modellezések kényszerűen
egyszerű földtani alapra épülnek. A tanulmányban 593 közelmúltban digitalizált mélyfúrás
karotázs korrelációjára alapozva mutatjuk be a térség negyedidőszaki rétegsorát. Az
üledékföldtani egységek korát a terület magfúrásainak mágneses szuszceptibilitás adatokra
épülő, közelmúltban publikált rétegtani beosztására alapozva adtuk meg. A negyedidőszaki
rétegsor alapvető tagolására a pleisztocén közepi klímaromlás (Mid Pleistocene Transition)
idejének (1,2 millió év) megfelelő korrelációs felszín szolgált („MPT felület”). Alatta
döntően egyveretű homok sorozatokból álló rétegsor települ, fölötte finomszemű üledékek
közé ágyazott kis vastagságú homokrétegek összességében fölfelé durvuló sorozata látható.
Előbbit nagy méretű, intenzív oldalazó eróziót kifejtő vagy elágazó vízfolyás hozhatta
létre, utóbbi kisméretű vízfolyások által épített hordalékkúp jelenlétére utalhat.
Elkülöníthető egy a hordalékkúppal laterálisan érintkező, a mai Duna-völggyel párhuzamos,
attól K-re eső, ártéri üledékeket csak alárendelten tartalmazó homok összlet is, melynek
kora 450–250 ezer év közé tehető, s amely ismét nagyméretű vízfolyás (Duna) jelenlétét
igazolja. A mágneses szuszceptibilitás és fauna adatok figyelembevételével az MPT
felület alatti folyóvízi rétegsor további három egységre, a hordalékkúp összlet ugyancsak
három kisebb, egyenként fölfelé durvuló üledékciklusra tagolható. Az utóbbiak bázisa
fölött települő finomszemű képződmények felszín közeli regionális vagy lokális vízrekesztők
lehetnek. A térképezett rétegtani egységek száma a korábbi 1–3-ról 8-ra, a térképezés
alapjául szolgáló értékelt mélyfúrások száma a korábbi 66-ról (Urbancsek 1977) 593-ra
emelkedett, ami a földtani modell felbontásában nagyságrendi növekedés. A bemutatott
korrelációk területi kiterjesztésének és a megbízható rétegtani tagolás következetes
alkalmazásának eszköze lehet a mágneses szuszceptibilitás – mint paleoklíma változások
kimutatására alkalmas fizikai mennyiség – számításba vétele a vízkutató fúrások mélyfúrási
geofizikai vizsgálatának tervezésekor.
