A tanulmány a célzás típusait és társadalmi kontextusát mutatja be az illokúciós metonímiát
alkalmazó direktívumokban. A metonímia – egy nagyobb
jelenség részeként – nemcsak referenciális, predikatív vagy propozicionális
lehet, hanem illokúciós metonímiaként is megjelenik a beszédaktusokban
(Panther–Thornburg 2017). Mivel korábbi kutatásaim (Veres-Guśpiel 2021a,
2021b; lásd még 2020) kimutatták, hogy az illokúciós metonímia típusai
a társadalmi kontextussal függenek össze, a dolgozat a célzás megjelenésének társadalmi
helyzeteit vizsgálja.
A kutatás 43 magyar és 44 lengyel anyanyelvű beszélő körében végzett
diskurzuskiegészítő teszteken alapul, akik különböző társas helyzetekben
kéréseket fogalmaztak meg, összesen 2523-at. Mivel a metonimikus kérések triadikus
jellegűek –valaki kér valakitől valamit – a társadalmi kontextus hatással van a kérés
nyelvi megformáltságára, illetve azok típusaira
és gyakoriságára. A személyközi viszonyok mellett a kérés súlya is hatással
van az indirektség előfordulására és típusára (Pléh 2012; Csató–Pléh 1988).
Az illokúciós metonímia forgatókönyveken alapul, és a forgatókönyvhöz tartozó elemek
fogalmi távolságától függően kisebb vagy nagyobb mértékben
előhívja a kért cselekvés forgatókönyvét. A társadalmi kontextus befolyásolja a használt
célzások előfordulását és típusait, azok befogadását és feldolgozását. Az egyik produktív
stratégia a beszédaktus-forgatókönyv legelső
elemére való rámutatás volt, de két különböző eredménnyel: az illokúciós
forgatókönyv legelső lépését kihasználó célzásokban (elégedetlenség kifejezése, a
szabályszegésre való rámutatás, a feltételek teljesítésének lehetőségére
való rákérdezés) erős utasításként érzékelhetők és értelmezhetők – főleg nagy szociális
távolság esetén, és amikor a másik fél szabályszegésére mutatnak rá.
Közelebbi társas viszony esetén (barát, családtag) olyan célzások fordultak
elő, amelyek nagyfokú kölcsönös háttérismereteket feltételeznek, és e háttérismeretekre
támaszkodva erősítik a szolidaritás érzetét.
